Elárulok Neked két olyan kérdést, ami megkönnyebbülést hoz a legtöbb ember számára, ugyanakkor mélyen elgondolkodtat. Ezeket a kérdéseket sokszor felteszem a konzultációkon: a szülő, párkapcsolati, hivatás témában is megállja a helyét és lehetővé teszi, hogy képes legyél másképp tekinteni a helyzetekre.
Dr. Máté Gábor szerint a gyerekek nem csak úgy cselekszenek, hanem legtöbb esetben reagálnak valamire. Arra, hogy érzik magukat a bőrükben, arra, hogy mi vagy mások hogyan viszonyulnak hozzájuk. Reagálnak arra, ha van valamilyen kielégítetlen szükségletük (éhesek, fáradtak, szomjasak, stb.), arra, amit éppen hallottak, láttak, játszottak. És még folytathatnám a sort… Miért fontos ezzel tisztában lenni?
Van, hogy szülőként nem vagyunk büszkék magunkra… A hétvégén mézeskalácsot szeretett volna sütni a kislányom. Bevásároltunk hozzá, rákészültünk, és egy kirándulós délelőtt után délután nekiláttunk. Kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy a tésztát is mi keverjük be (Anyukám nagy mézeskalács guru, ilyenkor mindig van bekeverve résztája, felajánlotta, hogy ad belőle, és így nekünk csak az élvezet marad: a kiszaggatás és díszítés.) Hát, nem úgy sült el (minden értelemben), ahogy elképzeltük..
Elkezdődött az ősz, a bölcsi, ovi, suli… és éppen annyi idő eltelt, hogy a gyerkőc összeszedjen egy kis köhögést, orrfolyást esetleg hőemelkedést… Mi, szülők pedig hangosan felsóhajtunk: “Hát ez nem tartott sokáig… Hogyan fogom ezt megoldani? Ki fog rá vigyázni? Mi lesz, ha kimarad a suliból/éppen csak vissza vagy beszokott az oviba…” Mi az első lépés a gyógyulás felé?
Akkor tehát mi az igazság? Mi kell a sikerhez? Mi a siker titka? Természetesen a felkészülés elengedhetetlen. A befektetett munka, energia megkerülhetetlen. Anélkül nem megy.
Sok-sok szülőnek is elmondtam már az elmúlt több, mint egy évtizedben: amíg az adott helyzet csak a szülőnek probléma és a szülőnek fontos, addig a gyerekek nem lendülnek a feladat megoldásáért. Az, hogy át kell tegyünk feladatokat az ő vállukra is, nem kérdés. A kulcs itt is, mint annyi minden másban a hogyan.
2019. május 18-án előadást tartottunk Zuglóban. Középpontban a szülő-gyerek kapcsolat: büntetés és jutalmazás.
2019. május 11-én előadást tartottunk Zuglóban. Középpontban a szülő-gyerek kapcsolat: érzelmek – kommunikáció – konfliktuskezelés – empátia. https://www.youtube.com/watch?v=pybZkWfvEeE
Szégyelld magad! Vajon hányszor hallottuk ezt a felszólítást gyerekkorunkban? Szüleinktől vagy az iskolában, kisebb vagy nagyobb vétkeinkért. Lehet, hogy csak vállat rándítottunk és azt mondtuk: kit érdekel, de a lelkünkön ott maradt a karcolás, amit máig őrzünk.
Ebben a bejegyzésben olyasmiről írok, ami nem hiszem, hogy újdonság lenne. Néha azonban jó a már tudott és ismert gondolatokat átismételni. Azért, hogy beépüljenek a hétköznapi rutinok közé és ne csak polcon porosodó, haszontalan igazságok maradjanak.
Annak idején, amikor gyerekként részese voltam egy-egy előadásnak, és a szülők könnyes szemmel, netán kicsorduló könnyek között néztek bennünket, mindig megállapítottam, hogy milyen gáz már ez. Hát miért nem örülnek annak, amit csinálunk, mit kell ezen sírni? Hja, szülők, ki érti őket…
Az önbizalom kérdése, – illetve inkább az önbizalom hiánya -, gyakran felmerülő téma, amikor szülőkkel vagy pedagógusokkal beszélgetünk. Leggyakrabban persze a gyerekekről van szó.