A siker összetevői

Persze nem csak a sportra lehet gondolni. Az élet minden területén össze lehet mérni, ki a sikeresebb. Kinek van több követője a FB-on, Instagramon, vagy YouTube-on? Kinek van több pénze? Ki él nagyobb házban? Ki utazik többet? Nem folytatom, mert a lista végtelen. Valahol mélyen belénk van kódolva, hogy annak kell a nyerőnek lennie, aki többet tesz a sikerért. Felnőttként, szülőként aztán ezt a bölcsességet nagy valószínűséggel megpróbáljuk a gyerekeinknek is mielőbb átadni. Mert ez segítheti a motivációjukat olyan pillanatokban, amikor az éppen csökkenőben van. Ilyenkor lehet abban bízni, hogy ha előrevetítettük a siker élményét a jövőben, akkor a jelenben nagyobb teljesítményre tudjuk sarkallni a gyerekeinket.

Néhány napja egy érdekes YouTube videót láttam, ami éppen ezt a kérdést részletezte. Már előre lelövöm a poént azzal, hogy kiderült az eredeti állításról – hogy a sikerhez a befektetett munka, kitartás és sok lemondás kell – nem TELJESEN igaz. Nincs messze ugyan a valóságtól, de az élet egy igen fontos részét nagyvonalúan kihagyja. Most lehet tippelni, hogy mi az, ami ebből az állításból szinte mindig kimarad.

Következzen most néhány konkrét példa, ami megcáfolja azt az állítást, hogy KIZÁRÓLAG a befektetett energián és erőfeszítésen múlik az, hogy ki lesz egy adott pillanatban a legjobb.

Például, ha megkérdezünk egy profi jéghoki játékost, hogy mi a titka annak, hogy bekerült a legjobbak közé, akkor valószínűleg olyasmit fog válaszolni, hogy rengeteg munkája van benne, sok lemondása és kitartása, hogy például hajnali ötkor is képes minden nap felkelni, hogy reggel edzhessen. Az valószínűleg nem fog előkerülni indokként, hogy azért, mert az év első három hónapjában született. Pedig a sok évre visszamenő statisztika azt mutatja, hogy a csúcson lévő jégkorongosok negyven százaléka az év első három hónapjában született, míg csupán alig tíz százalékuk született az év utolsó három hónapjában. Jobban átgondolva nem nehéz logikus magyarázatot találni erre a jelenségre. Ha a korosztályok évenként váltanak, akkor még gyermekkorban igenis sokat számít, hogy valaki januárban született, vagy decemberben. Köztük majdnem egy év van, de egy korosztályba tartoznak, együtt edzenek és játszanak mérkőzéseket. 7-8 éves gyermekek esetében még igenis nagy különbséget jelent a majdnem 12 hónap előny. Azaz a korosztály legjobbjai, nagyobb eséllyel kerülnek ki ebben a korban az „idősebbek”, azaz az év első negyedévében születettek közül. Akik aztán több edzői figyelmet kapnak, több pályán töltött lehetőséget és így tovább. Persze lehet azt mondani, hogy idővel ez a korkülönbség egyre jelentéktelenebb. Egy 20 éves ember esetében a majdnem egy év különbség már nem is olyan számottevő. Ez valóban így van. Viszont az is igaz, hogy az addig sok éven keresztül fennálló, az imént említett különbségek összeadódnak és felhalmozódnak. Az eredeti kérdésre visszatérve tehát, úgy tűnik, hogy a jégkorongosok esetében a kitartás, a sok áldozatos munka és a sok lemondás mellett még az is sokat segít, ha valaki a megfelelő időpontban született az adott évben. Azaz, ha szerencséje van.

De vegyünk egy másik egyszerű példát. Ráadásul úgy, hogy az olvasó is le tudja ellenőrizni a bizonyítékokat. Nézzük meg, kik tartják a világrekordokat 100 méteres futásban, 100 méteres gátfutásban, távolugrásban és hármasugrásban. Az interneten könnyen megtalálható mind a női, mind a férfi rekoderek. A következő feladat, hogy megkeressük, milyen körülmények között döntötték meg az előző rekordokat. Milyen volt a széljárás? Lehet, hogy utánajárás nélkül is hihető: a 8 rekordból 7 esetében hátszél fújt a rekord megdöntésének pillanatában. A széljárás pedig teljesen független a befektetett munkától, kitartástól és sok lemondástól.

Persze nem kellemes ezzel szembesülni, hogy bizony a környezeti tényezőknek, köztük a szerencsének mekkora szerepe van a sikerek elérésében. Ennek az oka az, hogy legtöbben – talán az olvasó is – úgy gondolják, hogy a sikerek vagy a befektetett munkától, vagy a szerencsétől függenek. Pedig az igazság az, hogy a kettő kombinációja kell. A sikerhez szükség van a sok-sok munkára, kitartásra és lemondásra + egy adag szerencsére is.

Ha még mindig kételkednénk, akkor próbáljuk ki a következőt, amihez csak egy Excel táblára lesz szükség. A példát a NASA űrhajós kiválasztása adta. 11 új űrhajóst választottak ki, nagyjából 16 000 jelentkezőből. Ez legyen a kiinduló pont. A siker 95 százalékban a felkészültségen (befektetett munka) múljon, és legyen a szerencsének 5 százalék beleszólása. Én ezekkel a számokkal végeztem el a kísérletet, ami úgy nézett ki, hogy a 16 000 képzeletbeli jelentkezőnek véletlenszerűen kiosztottam a 95 „felkészültségi” pontból valamennyit. Annyit, amennyit a véletlen szám generátor adott. Ugyanígy, az adható maximális 5 „szerencsepontból” véletlenszerűen mindenki kapott valamennyit. Szintén a véletlen szám generátor által. Amikor megvolt mind a 16 000 jelentkező „felkészültségi” és a „szerencsepontja” is, akkor a kettőt összeadtam mindenkinél. Így jött ki mind a 16 000 jelentkező végeredménye, azaz, hogy összesen hány pontja van. Kiválasztottam a 11 legtöbb pontot elért jelentkezőt. Ők lettek az én sikeres „űrhajósaim”. De az érdekes dolog csak most következett. Mindenkitől elvettem a „szerencsepontjait”. Csupán a „felkészültség” számított. Újra sorrendbe tettem őket és megint kiválasztottam a 11 legmagasabb pontszámmal rendelkező jelöltet. És akkor kiderült, hogy az eredeti 11-ből (ahol a szerencse is számított 5 százalékban) egyetlen egy sem jutott be a mostani válogatásba, ahol csupán a „felkészültség” számított. Úgy tűnik bebizonyosodott az, amit egyébként az élet is produkál. Igenis szükség van a szerencsére IS a sikerek eléréséhez.
Ugyanakkor nagyon fontos észrevenni, hogy az eredeti 11 nyertes, akiknek a szerencse IS segített a „felkészültségi” listában még mindig nagyon elöl végeztek. Csak éppen már nem fértek bele az első 11-be.