https://www.youtube.com/watch?v=qfCWdL6sFWA Köszönöm, hogy erre az oldalra kattintottál, remélem tetszett a videó. Ha megengeded, elmesélem a történetét röviden. Nem ez az első videónk, de talán eddig ez a legkalandosabb. Pontosan október…
Emlékszem, nyáron még mosolyogva válaszoltam a gyerekeknek, amikor megkérdezték, hogy mikor lesz már karácsony – igen, úgy tűnik, hogy a felnőtteket jobban megviselte a majd’ 6 hónapos tél, mint a gyerekeket – és tessék, még ötöt alszunk, és itt a karácsony…
Sokakat megkérdeztünk, mit szeretnének változtatni a mindennapokban. A válaszok elsöprő többsége így szólt: türelmesebb szeretnék lenni…
Alapvetően nem írok filmekről. Nemrég azonban volt szerencsém végignézni (ritka eset) a magyarul Őrült, dilis szerelem (Crazy, Stupid, Love - 2011) címmel ellátott filmet, és összekötöttem néhány pontot. Néhány részlet kifejezetten érdekes lehet, ha párkapcsolatban élsz, vagy tervezel élni.
Egy délelőtt mesét néztünk. (A legó-daru felépítése majd ledöntése közé épp belefért egy mese.) Az a baj, hogy én már a mesét is úgybeszélősen nézem, ebből kifolyólag elég kevés megy át a rostán, de mint tudjuk, tökéletes dolgok nincsenek…
A zaklatás élményét talán már Te is megtapasztaltad az életedben kisebb nagyobb mértékben. Elég egy viccnek szánt névtelen pletyka elterjesztése, amelynek tartalma úgy érzed, rossz színben tüntet fel Téged. A zaklatás palettája persze ennél sokkal szélesebb, az eredmény azonban az, hogy rosszul érzed magad, esetleg megfélemlítve, kihasználva, bántva, csúfolva, megalázva stb.
Nem tudom, Te hogy vagy vele, nekem mindig mosolyra szalad a szám, ha hallom a gyerekeimet egymással beszélgetni. Néha visszahallom a saját szavaimat, kifejezéseimet, néha pedig elcsodálkozom, ezt ugyan honnan tanulták? Hihetetlen érzés, ahogy megosztják egymással a gondolataikat, terveznek, építenek, megegyeznek, alkudoznak… Aztán persze, hogy visszatérjünk a valósághoz, nem mindig ilyen szép a testvér-lét...
Alapelvünk, hogy a gyereket nem idomítani kell – azaz nem arra nevelni, hogy mindig fogadjon szót – , hanem segíteni saját jellemének megformálásában. Aktív szereplővé tenni a saját életében. Megtanítani az együttműködés fontosságára.
A múlt héten fordulóponthoz érkezett kedvenc sorozatunk. Nem tévedés, sorozatról van szó. Erről csak úgy nem akarnék írni, viszont olyan szituációt láthattunk, amely nem hagy nyugodni. (Jól kitalálták ezt, csak várjuk a következő részt…)
Egy kis beszélgetésből lehet látni, mennyire fontos, hogy a gyermekek nyelvén beszéljünk. Hiába tudod a választ és hiába olyan egyszerű neked, fontos, hogy azt úgy kommunikálj, hogy a gyermeked is megértse.
Te is, – mint az emberek többsége – valószínűleg megtapasztaltad már, milyen egy konfliktust annak résztvevőjeként, belülről átélni, illetve milyen érzés kívülálló szemlélőként, szinte azonnal és nagy bizonyossággal azt érezni, hogy tudod, mi lenne a legjobb megoldás. Ha mindezen tapasztalat birtokában vagy, akkor feltételezhető, hogy azt is tudod, mennyire nagyszerű érzés, amikor a konfliktus megoldással zárul. Márpedig, ha a konfliktus résztvevői érdekeltek a megoldásban, akkor sok módszer között választhatnak, hogy elérjék a pozitív végkimenetelt.
Judit évek óta a családunk része volt már, úgy, hogy ő még nem is tudott róla. Jó tanácsait, nyugodt, és derűs hangvételű írásait évekig olvastam és szerettem a Kismamá-ban, majd a babaszoba.hu-n.
Amikor felmerült a Beszélgetések altatás után ötlete, Judit neve az első volt a listánkon. Ő pedig ismét azonnal igen-t mondott...