Szombat délután, a várva-várt napos időben kint voltunk a kertben. Épp a teraszon rendeztem a nemrég kiültetett paradicsom palántákat, amikor megakadt a szemem az ablakpárkányon az orchideán.

Kaptam már néhány virágot, köztük orchideát is. Ez utóbbiak eddig kivétel nélkül az enyészetéi lettek, függetlenül az irányukba tanúsított törődésem mértékétől. Ez az egyetlen, – ami írásra ihletett – igen nagy mértékben különbözik tőlük. Évekkel ezelőtt kaptam Szabitól, ugyanabban a cserépben is van, mint akkor, és azt kell mondjam, hogy a szükséges locsoláson, és az önkéntelen csodálaton, amivel a folytonos virágzását kísértem, eddig nemigen töltöttem időt vele.

Most azonban elgondolkodtam. Milyen jó is úgy élni, ahogyan az orchidea! Nem is akármelyik, hanem éppen az, amelyik az ablakomban virágzik alig észrevehető szünetekkel évek óta.

Hogyan javíthat a mindennapokon, ha ellesünk néhány dolgot tőle?

1. Nem panaszkodsz azért, ami hiányzik, hanem kihozod a legtöbbet, abból, ami van

A virágom évek óta ugyanabban a – kétségtelenül dekoratív – cserépben és kaspóban él. Általában kap elegendő vizet és fényt, persze olyan is előfordul, hogy nem ideálisak a körülmények. Az orchidea azonban nem az elszáradás, sínylődés útját választotta, hogy szavak nélkül is jelezze, hogy valami nem oké. Hálás azért, amivel támogatom, és nem kelt rossz érzéseket, ha elfeledkezem valamiről vele kapcsolatban.

Veled is előfordul, hogy inkább azt látod, ami másként lehetne, mint azt, hogy mit tudsz kihozni abból, ami van? Olvass tovább!

2. Ha egy út végére érsz, keresel egy másikat

Az orchideám már jó néhány szárán hozott leveleket, majd szebbnél-szebb virágokat. Ha az adott helyzetből – és szárból – kihozta a maximumot, energiáit immár az új feladatra összpontosítva hamarosan új szárat és leveleket növesztett. A virágokról nem is beszélve.

Néha ragaszkodunk helyzetekhez, emberekhez, véleményekhez… amikor jobban járnánk azzal, ha oda koncentrálnánk, ahol valóban előbbre tudunk lépni, önmagunkért.

3. Észreveszed, ami szép, és ennek hangot is adsz

Talán a virágom szívét (képzavar, tudom, biológia szakos voltam gimiben…) melengetik a családunk hétköznapjai, és ezért örvendeztet meg bennünket folyamatosan a virágaival. Talán csak hiú, és szereti, ha csodáljuk. Mindenesetre néhány napja tudom, hogy miben érdemes példát venni a virágtól.

– Amikor felhős az ég, és esik, örül az esőnek, amikor tűz a nap, abból merít energiát.

– Egyszerre csak egy fontos dolgot szeretne véghez vinni – ha kell, levelet növeszt, ha kell, virágot bont, és néha megpihen, és erőt gyűjt a következő lépéshez.

Nem akarja mindezt egyszerre, vagy akár váltakozva.

– Hálás mindazért, amivel nap, mint nap hozzájárul a növekedéséhez, a létezéséhez, és ezt a maga módján meg is köszöni.

– Ha egy út végére ért, nem gyötri magát azzal, hogy kaput keres a falon, hanem elindul az új lehetőség irányába.

És arra is rájöttem, hogy hasonlítunk. Nem csak abban, hogy hálásak vagyunk azért, amink van, hanem abban is, hogy tudjuk, hogy tőlünk függ, hová és meddig jutunk el az úton. És megyünk, növünk, rendületlenül, miközben hisszük, hogy valakinek érdemes lesz megállnia egy pillanatra, mert örömet okoz az, amivel hozzájárultunk a világhoz. Ezért az egy pillanatért, mosolyért pedig már megérte.