Leírás

„Nem tudom, mi történik vele, amikor nem vagyok ott.”

„Ott egész nap tartja magát, itthon pedig szétesik.”

„Nem tudom, hogy ez normális-e, vagy valami baj van.”

„Nem tudom, hogy tényleg jól van-e.”

„Aggódom, hogy bántják / bánt / kimarad / túl sokat alkalmazkodik / nem mer nemet mondani.”

„Nem akarom, hogy az iskola/ovi miatt elveszítse önmagát.”

„De én sem tudok mindig nyugodt maradni.”

„Hogyan tudok úgy mellette lenni, hogy közben nem lehetek ott?”

Talán ismerős a helyzet:

Az oviban vagy az iskolában egész nap ügyes, alkalmazkodó és együttműködő, “agyon” dicsérik – aztán hazaér.

És jön a hiszti/kiborulás,
– sírás,
– düh,
– agresszívnek tűnő viselkedés,
– ellenállás,
– „semmire nem hallgat”,
– testvérkonfliktus,
– minden apróságra robbanás.

Te pedig csak állsz, és nem érted:

Mi történt vele?

Miért pont velem ilyen?

Miért nem tudja elmondani, mi bántja?

Miért kell otthon minden délután megküzdenünk egymással?

És közben lehet, hogy valahol mélyen azt is érzed:

„Ő nem ilyen.”

Nem igazság, hogy mi szenvedünk itthon a sok felszedett dolog miatt…

Hiszen nem is szokott így viselkedni.

Hová tűnt mindaz, amit itthon “tanítottunk” neki?

Tehetetlenség, csalódottság, bűntudat…

Hogy hat rá a közösség?

Egy közösségben rengeteg mindennel találkozik a gyerekünk:

szabályokkal, elvárásokkal, zajjal, teljesítménnyel, konfliktusokkal, társakkal, felnőttekkel, alkalmazkodással, leválással és olyan helyzetekkel, amelyekben nekünk már nincs rálátásunk arra, mi történik vele.

Mi pedig nem lehetünk ott minden pillanatban.

Nem tudjuk megvédeni minden helyzettől.

Nem tudjuk helyette megoldani a konfliktusait.

De tudunk neki valami mást adni.

Egy olyan biztos hátteret, ahonnan elindulhat – és ahová visszatérhet.

Egy kapcsolatot, amelyben tudja:

„Elmondhatom.”

„Nem fogsz megítélni.”

„Segítesz, ha szükségem van rád.”

„Akkor is szerethető vagyok, ha nehéz napom volt.”

„Számíthatok rád.”

„Feltöltődhetek veled.”

Ha nem az a cél, hogy a gyerekünk mindenáron megfeleljen

Hanem, hogy önmaga maradhasson.

Hogy tudjon kapcsolódni másokhoz, és közben érzékelje a saját határait.

Hogy tudjon együttműködni, és tudjon nemet is mondani.

Tudjon segítséget kérni.

Felismerje, ha valami nincs rendben.

Merjen szólni.

Legyenek belső kapaszkodói akkor is, amikor mi fizikailag nem vagyunk mellette.

És hogy amikor hazaér, ne kelljen tovább tartania magát.

💛

Hogyan segíthetsz neki, hogy ne csak túlélje a közösséget, hanem biztonságban érezze magát, örömmel menjen, és megmaradjon annak, aki valójában?

Ne csak ügyes legyen.
Ne csak alkalmazkodjon.
Ne csak kibírja.
Legyen jól. Legyen önmaga. Legyen szabad.

SZABADON A KÖZÖSSÉGBEN:

4 alkalmas szülői kör arról, hogyan tudod otthon és otthonról támogatni gyermekedet abban, hogy a közösségben:

• biztonságban érezze magát,
• önmaga lehessen,
• meg tudja őrizni a saját határait,
• tudjon segítséget kérni,
• meg tudja élni és feldolgozni a napközben felgyülemlett érzéseit,
• és közben megmaradjon köztetek az a biztonságos, szeretetteljes kapcsolat, amelyre mindig számíthat.

És arról is, hogyan maradhatsz te magad megtartó és elfogadó, amikor kétségeid vannak, nagy a nyomás és nehéz a helyzet.

A 4 alkalom témái:

Az alábbi témákról beszélgetünk a négy alkalom alatt őszintén, elfogadással és ítélkezés nélkül.

A közös pontokban való kapcsolódás megnyugtató élménye mellett olyan szemléletet és használható ötleteket megosztva, kipróbálva, amik segítenek abban, hogy a gyerekünk természetes módon önmaga maradhasson a közösségben akkor is, ha ott teljesen más értékrenddel, esetleg bántással, címkézéssel vagy egyéb rossz élményekkel találkozik.

1. Mi történik vele a közösségben?

Biztonság, szabályok, alkalmazkodás, rugalmasság, terhelés

Mi mindenhez alkalmazkodik egy gyerek nap, mint nap?

Milyen hatással vannak rá a szabályok?

Honnan tudhatjuk, hogy jól van?

Mi az, ami valójában fontos neki és nekünk?

És mit tehetünk akkor, amikor mi már nem lehetünk ott vele?

2. Amikor otthon végre elengedheti magát

Érzelmi elfogadás, sírás, kiborulás, feszültséglevezetés

Miért pont otthon történik a legtöbb kiborulás?

Mit tegyünk, amikor a gyermekünk a közösség után már „semmire sem képes”?

Mit NE tegyünk, amikor egyszerűen arra van szüksége, hogy végre ne kelljen tartania magát?

Hogyan tudjuk úgy fogadni az érzéseket, hogy közben mi se veszítsük el a saját nyugodt jelenlétünket?

3. Hogyan töltődjön vissza – hogyan készüljetek fel?

Különleges játék, ami gyógyít – kapcsolódás és feldolgozás

Hogyan segíthet a játék abban, hogy a gyermek feldolgozza a nap közben történteket?

Milyen kapcsolódás tölti őt valóban?

Hogyan készülhetünk fel együtt egy nehezebb helyzetre vagy időszakra?

És mit tudunk tenni akkor, ha a gyermekünk nem szeret vagy nem tud mesélni arról, mi történt vele?

4. Önmagának lenni és kiállni magáért – Mit mondjuk, amikor nehéz?

Önérdekképviselet, határok, konfliktusok, szeretetteljes kommunikáció

Hogyan tanítsuk meg nemet mondani anélkül, hogy az ellenállást erősítenénk?

Mit mondjon, ha valami nem esik jól neki?

Hogyan kérjen segítséget?

Mit tehetünk, ha konfliktusba kerül?

És hogyan tegyük természetessé azt, hogy joga van ahhoz, hogy önmaga legyen – akkor is, ha mások mást várnak tőle?

És Veled közben mi történik?

Ez a történet nem csak a gyerekről szól.

Szülőként néha nagyon nehéz úgy elengedni őt a közösségbe, hogy közben nem látunk rá mindenre.

Aggódunk.

Kérdezünk.

Próbálunk segíteni.

Néha harcolunk.

Néha túlzásba esünk.

Néha pedig már mi sem tudjuk, hogy amit érzünk, az a saját félelmünk-e, vagy valóban valami nincs rendben.

Hogyan kapcsolódjunk hozzá úgy, hogy közben ne vegyük át az irányítást az élete felett?

Hogyan bízzunk benne?

Hogyan bízzunk magunkban?

Hogyan képviseljük őt, amikor szükséges – és hogyan adjunk neki teret, amikor már ő szeretne megküzdeni valamivel?

És hogyan legyen mindehhez energiánk és kitartásunk?

Erről is beszélünk.

Kinek szól?

3–12 éves gyerek szüleinek, ha a gyermeked

• óvodába vagy iskolába jár,
• érzékenyebb, intenzívebb vagy erősen kötődik,
• otthon gyakran kiborul,
• nehezen mesél arról, mi történt vele,
• nehezen mond nemet,
• sok mindent elutasít
• konfliktusokba kerül,
• sok alkalmazkodást igényel tőle a közösség,
• vagy egyszerűen szeretnéd megelőző jelleggel támogatni, abban, hogy biztonságosan és önazonosan legyen jelen.

Különösen neked szól, ha fontos számodra:

• Az érzelmi elfogadás és a játékos nevelés,

• ha nem szeretnéd büntetni és a számotokra nem fontos szabályokra kényszeríteni a gyereked,

• ha fontos számodra a szeretetteljes, biztonságos kötődés,

• ha szeretnéd a gyermeked viselkedése mögött lévő érzelmi szükségleteket meglátni és azokra válaszolni.

Részletek:

• Élő kétórás online találkozók Zoom-on
• Kéthetente 4 alkalommal
• Hétvégi időpont, hogy a hétköznap esti fáradtság ne akadályozzon
• Visszanézhető felvétel
• Visszahallgatható hanganyag
• és írott összefoglaló a gyakorlati eszközökről
• Interaktív: beszélgetünk, kérdezünk, megosztunk, gondolkodunk, felvillanyozunk
• Intim: kislétszámú szülői kör – minimum 4 – maximum 12 fő
• Tér, ahol lehet azt mondani: „Nálunk ez van.” „Én ezt nem tudom.” „Én már elfáradtam.” „Nem értem, mi történik.”
• Megoldások, kapaszkodók, ötletek, amiket magadénak érzel
  

Részvételi díj: 38.000,- HUF a 4 alkalom összesen

Időpontok:

Október 4. vasárnap 9:30-11:30

Október 18. vasárnap 9:30-11:30

November 8. vasárnap 9:30-11:30

November 22. vasárnap 9:30-11:30

Ki tartja?

Kiszely-Tóth Kata vagyok, üdvözöllek, ha most találkozunk először!

Két gyermekem van, mindkettő közösségbe jár: a kisfiam az óvodát, a lányom az iskolát kezdte el idén. Már a lányom óvodai élete során is többször éreztem, hogy milyen tapasztalatokat, élményeket szerez és milyen nyomot hagy rajta a közösségi lét és nagyon fontossá vált számomra, hogy amivel tudom, segítsem és támogassam, hogy megmaradjon annak a gyereknek, aki ő valójában.

Nem volt egyszerű és sokszor voltam “az a szülő” – szerencsére a pedagógusaival nagyon jól együtt tudtunk működni és kölcsönösen gazdagodtunk, növekedtünk a folyamatban.

Az iskolára még tudatosabban készültünk – nem akadémiai szempontból, hanem azért, hogy magabiztosan és erős belső biztonságérzettel léphessen be ebbe a teljesen új helyzetbe, egy teljesen új helyre, új emberek közé.

Abban a szerencsés (és néha nehéznek tűnő) helyzetben vagyok, hogy mindkét oldalt ismerem: anya vagyok és emellett sokáig dolgoztam pedagógusként is kisebb és nagyobb gyerekekkel, számos beszoktatás és “intézmény-szelídítés” van a hátam mögött. Érzelmi intelligencia trénerként pedig szülőknek, családoknak segítek “szót érteni” egymással és a közösségekkel.

Jó néhány dolog van, amit anyaként már másképp tennék, amire jobban odafigyelnék és amit hamarabb elengednék. Az érzékenységem, együttérzésem sokat segít abban, hogy megértsem, mi zajlik nem csak a saját, hanem általában a gyerekekben akkor, amikor közösségbe kerülnek és hogyan tudjuk mi, otthonról támogatni ezt az “elszakadást”, úgy, hogy ne azt érezze, hogy egyedül van.

A határozottságom pedig abban segít és segített, hogy ne tágítsak akkor sem, amikor mások azt mondják: nincs semmi baj, ez normális, ez így szokás, ők nem vesznek észre ebből semmit, stb. 

Anyaként sok saját történetünk van, amik megnehezíthetik az elválást, de csodás intuíciónk és erőnk is van, ami pedig segít abban, hogy magunkat és a gyerekünket is megtanítsuk arra, hogy lehet nemet mondani, nem kell mindenhez alkalmazkodni és tisztelettel, kedvesen megkérdőjelezhetjük a dolgokat.

Olvasd át mindazt, amit a programról írtam és ha úgy érzed: „IGEN! Ezt szeretném!” akkor várlak szeretettel!

Ha megszólított, de az időpontok nem alkalmasak, akkor érezd meg, gondold át, hogy élő részvétellel szeretnél-e velünk tartani vagy szeretnéd megnézni a felvételeket, esetleg írd meg nekem a kapcsolat @ ertsunkszot.hu-ra , hogy milyen időpont lenne számodra a legalkalmasabb!