Elárulok Neked két olyan kérdést, ami megkönnyebbülést hoz a legtöbb ember számára, ugyanakkor mélyen elgondolkodtat.

Ezeket a kérdéseket sokszor felteszem a konzultációkon: a szülő, párkapcsolati, hivatás témában is megállja a helyét és lehetővé teszi, hogy képes legyél másképp tekinteni a helyzetekre.

Miért van a másképp látásra szükség? Mert amikor gondunk akad valamivel, akkor bizony hajlamosak vagyunk a csőlátásra, a saját verziónkban forgatjuk magunkat, újra és újra ennek mentén vesszük végig a történteket és mérgelődünk, hibáztatunk, szomorkodunk…

A valódi megoldás azonban így a legkevésbé fog megszületni. Ahhoz nézőpont váltásra van szükség, arra, hogy új megvilágításban lássam a dolgokat, kinyissam az elmémet és képes legyek csavarni egyet a gondolataimon. Ilyenkor jönnek az AHA felismerések és minden hirtelen átrendeződik bennünk.

A kérdés tehát:

Mi zavar legjobban a gyerekem, a párom, a kollégám, stb. viselkedésében?

(Az aktuális helyzettől függően.)

Itt állj meg egy pillanatra és gondold végig a Te helyzetedre alkalmazva. Van-e most olyan konfliktus az életedben, ami megoldásra vár és ha van benne másik szereplő is, akkor mit tapasztalsz vele kapcsolatban? (Ha nincs másik szereplő, akkor vonatkoztasd magadra a kérdést.)

Sorold fel egymás alá, írd le, őszintén adj ki magadból mindent. Ez már önmagában megkönnyebbülést hoz.

Ha ez kész van, akkor jön az elgondolkodtató része… felkészülni! 🙂

Mit mutatnak meg a felsorolt dolgok rólam?

Ez már egy trükkös kérdés, ez már csavar egyet az elméden, a gondolkodásmódodon, hiszen a kifelé tekintés helyett befelé nézel. Ha úgy tetszik, a saját portádon kezdesz el sepregetni.

Hozok példát, hogy érthetőbb legyen. Egy tipikus példát. 😉 Reggeli készülődés, folyamatos késés, a gyermek nem hajlandó együttműködni: nem kel fel, nem öltözik, inkább játszik /olvas /telefonozik /szöszmötöl… én meg pörgök, hogy minden meglegyen.

Mi a tipikus reakció? Idegesség, miért nem tudsz elkészülni, miért most kell ezt csinálni, figyelj egy kicsit, koncentrálj…

Ha azonban ezt a helyzetet megnézem kicsit távolabbról, akkor be kell látnom, hogy nekem okoz nehézséget időben elkészülni, talán mert gyerekként stresszesek voltak az elindulások vagy rossz a kapcsolatom az idővel vagy szétszórt vagyok… bármi is az, ami ennyire felidegesít látszólag a másikban, annak valahol bennem is nyoma van. És ha magamra kezdek el figyelni, magamban megoldani, akkor meglepő mondom a helyzet feszültsége is csökkeni fog.

Trükkös ugye? Ez a felelősségvállalás, a szemléletváltás. Amikor vagyok annyira felnőtt és érett, hogy a saját reakcióimat veszem először górcső alá.

Próbáld ki Te is és írd meg hogy sikerült!