Mit teszel, ha válaszúthoz érsz?

Ha olvastad az előző cikkemet, akkor talán emlékszel, hogy a vadonról írtam Neked. A vadonról, ami járatlan és teljesen más, mint amit megszoktunk. Ahonnan néha legszívesebben visszafordulnánk még akkor is, ha önszántunkból kezdtünk bele az utunkba.

Ahol nagyon sok az ismeretlen és emiatt sokszor azt érezzük, hogy elakadtunk, megállunk, körülnézünk és fogalmunk sincs, hogy mitévők legyünk, merre induljunk tovább. Látszólag nincs semmilyen tájékozódási pont.

De az iránytű ott van benned, csak előfordul, hogy annyira hangos az elme vagy a külső világ zaja, hogy nehezebb meghallani, meglátni, megérezni az útmutatást. Nálam ennek egyértelmű jele, hogy amikor rosszabb állapotomban vagyok, akkor elkezdem hasonlítgatni magam másokhoz… és ilyenkor általában alulmaradva – hát nem épp előrevivő, ezért amiatt, hogy az iránytűmhöz visszakerüljek kikapcsolom a social mediát, a hírleveleket, és magamra figyelek.

És nem csak olyan vadonjárásnál használható útmutató, amikor új életet, kapcsolatokat, bármit szeretnénk teremteni magunknak hanem akkor is, amikor “csupán” egyetlen helyzet, esemény vagy személy, beszélgetés miatt teljesen elveszünk: kiborulunk, kétségbeesünk, mérgelődünk, stb. És rövidebb-hosszabb ideig olyan mintha nem lenne kiút az egyre lejjebb húzó érzésekből.

Ezekre helyzetekre hoztam Neked két hanganyagot most. Mindkettő segít, hogy ráhangolódj a belső útmutatódra, a belső iránytűdre.

Az első: A legteljesebb önmagad egy kicsit hosszabb (9 perces), azért készült, hogy megtapasztald milyen érzés azzal a verzióddal összetalálkozni, akiben ott van minden, aki Te vagy. Azok a részek is, amiket elfeledtél és azok is amikre jelenleg nem is emlékszel. Hiszem, hogy mindenkiben létezik az ő saját teljessége, a mindenség érzésével átitatott bizonyosság, amikor megéli azt a minőséget, ami valóban ő.

Sokszor megtapasztaltam már a konzultációk, workshopok során milyen transzformatív amikor megéljük ezt az élményt – van, amikor azonnal felszabadít és van, amikor először meglepődünk magunkon.Hallgasd meg, ha hív, érezd, figyeld meg, mit ad Neked és használd emlékeztetőül az útelágazásoknál, a döntések, változások előtt.

A másik: a Szívközpontú légzés pedig egy jóval rövidebb, csupán pár perces, bármikor elővehető, a nap során többször is végezhető gyakorlat, ami kisimítja az idegrendszert, harmóniába hoz és a használatakor szükséges legjobb minőségedet, állapotodat hívja elő azáltal, hogy összehangolja az agyadat, a szívedet és a testedet. 

Segít, hogy a pillanat hevében megállj és így leállítsd azokat a reakciókat, amiket később esetleg megbánnál. Új horizontokat, perspektívát kapsz a használatával csupán azáltal, hogy ebben kiegyensúlyozott állapotban befelé figyelsz.

Számomra nagyon sokat ad, szülőként például életmentő azokban a szituációkban, amikor az érzelmi vagy mentális kimerültség miatt belecsavarodnék a saját sérüléseimbe és megbántanám a családomat.

Emellett segít abban is, hogy az elméd, az idegrendszered be tudja fogadni a már megtörtént változásokat, legyen hozzá energiád és ne “változzanak vissza” a dolgok.

A hanganyagokban ugyan az én hangomat hallod, de általuk Te kezded el vezetni önmagad, hozzád idomulnak, te határozod meg a mélységüket. 

Te kelted életre őket. 

Ha meghallgatod őket és jól esik beleengedni magad, akkor játssz velük, figyeld meg, hogy mit mozgatnak meg benned. Nem kell analizálni, csak engedd, hogy jöjjenek és menjenek a gondolatok, érzések. Ennyi bőven elég.