Nem tudom, Te hogy vagy vele, nekem mindig mosolyra szalad a szám, ha hallom a gyerekeimet egymással beszélgetni. Néha visszahallom a saját szavaimat, kifejezéseimet, néha pedig elcsodálkozom, ezt ugyan honnan tanulták? Hihetetlen érzés, ahogy megosztják egymással a gondolataikat, terveznek, építenek, megegyeznek, alkudoznak… Aztán persze, hogy visszatérjünk a valósághoz, nem mindig ilyen szép a testvér-lét. Néha bizony veszekszenek, az egyik odacsap, a másik harap… Ilyenkor kell elővenni az elméletet, – és a józan eszünket, amíg még velünk van – és szépen átültetni a gyakorlatba. De milyen elméletről is beszélek? Mindjárt megtudod!

A Beszélj úgy… módszere alapjaiban változtatja meg a szülő-gyerek kapcsolatot, azzal, hogy Te, mint szülő másféle válaszokat adsz. Kellő kitartással és gyakorlással mindez a gyerekekre is „ráragad”. Ebben is pótolhatatlan segítséget nyújt a módszer eszköztára.

Lássuk hát, az „életmentő” 5 pontot, amely segíthet megőrizni a családi békét, és a szülők ép elméjét:

Mindannyiunknak vannak negatív érzései, emlékei a saját gyerekkorából. Kinek fájdalmasabb, kinek kevésbé. Lehetnek akár egészen aprónak tűnő dolgok, mégis máig őrizzük őket, mert ott és akkor nagyon rosszul estek, és megsebeztek bennünket. Ha ezt szeretnénk, hogy a gyerekeink minél kevesebb ilyen emlékkel gazdagodjanak, a következőket érdemes szem előtt tartani.

A gyerekek negatív érzései és a szülői reakciók

A gyerekeknek vannak negatív érzései, ezt már tudjuk, és jó esetben el is tudjuk fogadni. Még jobb esetben, tudunk is rájuk megfelelően reagálni. A „Level B”, – ahogy mi emlegetjük egymás között a régi kvarcjátékok emlékére – ott következik, amikor a testvéreknek egymással szemben vannak negatív érzéseik. Hogyan tűrhetnéd? Hiszen testvérek! Mi lesz, ha ebben a világban már ők is egymás ellen fordulnak? A jó hír az, hogy ha nem akarjuk erőszakkal rábeszélni őket arra, hogy valójában mennyire nagyon fontosak egymásnak, maguktól is rájönnek. Ha következetesen leintjük az egymás elleni negatív érzéseiket, azzal csak megerősítjük őket, ráadásul azt is hozzáteszik majd magukban, hogy ők rosszak, mert ilyet gondolnak a tesóról. Az érzések elfogadása nem azonos annak a megerősítésével, ahogy sokan tartanak tőle. Nem állunk valamelyikük pártjára, csak mert meghallgatjuk, és esetleg összefoglaljuk, mit érez. Ellenben segíthetünk neki pontosabban látni saját magát, és felismerni az érzelmeit.

Az összehasonlítás és következményei

A gyerekeink versengenek egymással, a szülői figyelemért mindenképpen. Ez a versengés belülről jön, kiiktatni nemigen lehet. Hogyan tudjuk fokozni a versenyt közöttük? Ha összehasonlítjuk őket, azzal egészen biztosan nem segítünk – még a pozitív összehasonlítás is negatív hatással van a kapcsolatukra. Bármit is akarsz mondani a gyerekednek, azt megteheted úgy is, hogy nem kevered bele a testvérét. A lényeg, a leírás. Ne azt mondd, mit kellene csinálni, és csak azzal a gyerekkel foglalkozz, akivel beszélgetsz, a testvére viselkedése vagy tulajdonságai nem ide tartoznak.

Egyenlő – ami kevesebb

Több gyerekes szülőként gyakorta egyensúlyozunk közöttük – és tapasztaljuk, hogy lehetetlen vállalkozás egyformán adagolni, mivel ők mindig úgy érzik kevesebbet kaptak, mint a másik. Bizonygathatjuk, hogy pontosan ugyanannyi szem kukoricát vagy azonos mennyiségű palacsintát kaptak, az eredmény azonban igen gyakran kétséges. A látszólagos egyenlősdi mögött az a vágy rejlik, hogy észrevegyék a különlegességüket, és azért szeressük őket, amilyenek. Ne egyformán, vagy egyenlően. Különlegesen és egyedien. Ahogy megérdemlik, és ahogyan Te is szeretnéd, ha szeretnének.

Mindennapi szerepek

Nagyon könnyű arra az útra tévedni, ahol a gyerekeink egy-egy jellemző tulajdonságát helyezzük előtérbe, és megszületik a „művész” vagy az „agy”, a „bátor” és a „félénk” a családban. Lehet, hogy a másik csak épp egy kicsit kevésbé tehetséges, mégis megfosztva érezheti magát valamitől, ami számára fontos. Hozzá kell tennünk, hogy nem csak az adott gyereknek, de a testvérek kapcsolatának is árt ez a skatulyázás. Mivel életünk során sok szerepbe kell bújnunk, mivel lesznek helyzetek, ahol nekünk kell kezdeményezni, dönteni, kiállni, más helyzetekben viszont tudni kell háttérbe húzódni, képesnek kell lennünk rendszeren kívül és belül is létezni, gondoljuk csak át, jót tesz-e a gyerekeinknek, hogy személyiségüknek csak bizonyos oldalát erősítjük? Fontos, hogy meglevő képességeiket felismerjük és támogassuk, és még ha egyikük tehetségesebbnek is bizonyul, a többieket se zárjuk el attól a területtől, és ne hagyjuk, hogy akár ő vonuljon vissza így. Figyeljünk, hogy ne sajátítson ki egyikük sem valamely tevékenységet magának. Mutassuk meg, hogy képesek a változásra – segítsük a jellemük fejlődését, és ne osszunk szerepeket a gyerekeinknek.

Amikor a testvérek veszekednek

Amikor először találkoztam azzal a gondolattal, hogy hagyjuk a gyerekeinket, hogy egymás között rendezzék le a konfliktusaikat, megrémültem. Eszembe jutottak saját konfliktusrendezéseink a testvéremmel. “Monokli, véraláfutás… Utállak! Anya, nézd mit csinált!” Brr. Ezt szeretném a saját gyerekeim között is? Naná, hogy nem… Hogyan lehet másként, ha az a cél, hogy megtanuljanak konfliktust kezelni – és nem fizikális eszközökkel? Hiszed vagy sem, létezik a problémamegoldás testvérekre szabott verziója, némi szülői segítséggel. Ha tudomásul vesszük egymás iránti negatív érzelmeiket és tudomásukra hozzuk, hogy ilyen helyzetet még felnőttek számára sem egyszerű megoldani, valamint bizalmat szavazunk nekik abban, hogy meg tudják találni a mindannyiuk számára elfogadható megoldást, megadtuk a kellő támogatást a számukra.

Ez itt a +1.

Amit nem vársz, de bekövetkezik, ha használod ezt a módszert: átgondolod a saját testvérkapcsolatodat. Látni fogod, mit tehettek volna másként a szüleid – ennek fényében pedig megérted, hogy nem mindig a testvéred vagy te voltál a hibás abban, ha nem olyan lett a kapcsolatotok, amilyennek szeretted volna. Szülőnek lenni nehéz. Testvérnek lenni is nehéz. Szülőnek lenni, testvéreket nevelve, na ez megint csak a „Level B” kategória. Kétségbeesésre nincs ok, a módszer átlátható és alapos, tanulható és alkalmazható. Döbbenetes eredményekkel. Remélem hamarosan Te is megtapasztalod!

A Beszélj úgy… tréningek hamarosan indulnak, ne felejtsd el beírni a naptáradba! Bővebb információk itt.

Biztos kezű kvarcjátékozást kívánok! 🙂