Nem meglepő módon, ha a reggeli indulás, vagy az esti “feladatok” merül fel témaként, sokak szemében ott a kérdés: hogyan lehetne ezt másként?

Egy remek, a gyerekekkel közösen kidolgozható módszer segítségével egyszerűbbé tehetjük ezeket a feszültségtől, és erős érzelmektől nem mentes helyzeteket.

Dolgozzuk ki a rutinokat! Furán hangzik, de ha megvan a “mi-következik-most” listánk, több szempontból nagyot lépünk előre.

1. Közösen alkotunk, és a közös szabályok jók

Annak, hogy közösen hozunk létre valamit már eleve megvan a maga pozitív hozadéka, ám ha az alkotás olyan dologra vonatkozik, ami hosszú távon segítségünkre lesz, duplán megéri. Ha a gyerekeket is bevonjuk a rutinok kialakításába, figyelembe vesszük az igényeiket – szem előtt tartva, hogy egy folyamatosan fenntartani szándékozott rendszert építünk – és ezek alapján születik meg a táblázat vagy lista, a gyerekek máris szívesebben vesznek részt a megalkotásban és a tesztelésben is. A gyerekeknek szükségük van a keretekre. Ha ezeket közösen szabjuk meg, a gyerekek úgy érzik, számít, mit gondolnak. Ha mindannyiunkra vonatkoznak a szabályok, látják, hogy a szüleik is az adott rendszer szerint “működnek”. Ez megerősíti bennük, hogy a közös szabályok mindenkire vonatkoznak, nem csak feléjük támasztunk elvárásokat.

2. Saját időbeosztás és önállóság

A rutin kidolgozása közben a gyerekek fontos felfedezéseket tesznek az idő beosztása kapcsán, ami hosszú távra tekintve is komoly segítséget jelent majd, hogy mire és hogyan használják fel a rendelkezésére álló időt. Ha vannak olyan feladatok, amelyekért kifejezetten ő a felelős, az két okból is nagyszerű a számunkra. Egyrészt általában lelkesek, ha saját feladataik vannak, és rájuk bízunk valami fontosat. Másrészt a szülőtől való függőség hosszú ideig természetes velejárója a szülő-gyerek kapcsolatoknak. Minden kis lépés, amellyel ez a fennálló függés csökkenthető, jó hatással van a közöttünk fennálló kapcsolatra.(Nálunk a saját ruhák szennyes-kosárba helyezéséről pl. egyikük sem hajlandó lemondani. Van, aki darabonként szaladgál oda vele, van, aki a kosárra dobást gyakorolja közben. Ők élvezik, azt hogy ez nekem hol és miért jó, azt hiszem nem kell ecsetelnem.)

3. Bizalom a saját képességekben

Amikor egy gyerekre – korának megfelelő – feladatokat bízunk, pl. kövesse, hogy mi következik a listában vagy táblázatban a reggeli indulás során, megerősítjük a saját képességeiben. Mi ez, ha nem eredmény, amikor képes időben elkészülni, kiválasztani, melyik pulóverét veszi fel, esetleg útvonalat javasolhat az ovi/suli felé? A saját maguk által elért eredmények, amennyiben az eredményhez vezető utat és erőfeszítést is értékeljük, komoly támogatást jelentenek a gyerekek önértékelésében. Ha tudják, hogy képesek valamire, – hiszen azt már megtették -, egy esetleg felmerülő újabb ( talán nehezebb ) feladat sem rémíti meg őket.

4. Kevesebb teher a szülőn, ha a lista a főnök

Amikor megalkottuk a listánkat, és működtetni kezdjük, egyszerre elvesznek bizonyos veszekedést generáló helyzetek. Nem anya vagy apa a rossz, aki folyton nyaggat és figyelmeztet, minden ott van a listán- amiben egyetértettünk. Nem nélkülük alkottuk meg a szabályokat, hanem velük együtt, természetesen megfelelő keretek között. A gyerekek önállóságának növekedése egyben a folyamatos emlékeztetések csökkenéséhez vezet.

5. Rugalmasság és humor, mint példa

Vannak helyzetek, dolgok, amelyekhez ragaszkodunk. Annak ott és úgy kell megtörténnie, ahogyan azt mi elképzeltük. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy biztosan jó-e ez a hozzáállás, két gondolat mentén: egyrészt, biztosan nem tudunk elfogadni valamit ha másként, máskor, máshogyan történik, feltétlenül és kizárólag úgy jó, ahogyan mi gondoljuk? Másrészt: a példa itt is ragadós, ha a gyerekünk azt látja, hogy a szülei hajthatatlanok abban, amit kitaláltak, könnyen előfordulhat, hogy ő maga is ennyire mereven áll majd bele egy helyzetbe, és nem hagyja magát kimozdítani. Ha azonban azt tapasztalja, hogy a szülei nyitottak az új megoldásokra és a másoktól (esetleg épp tőle) érkező javaslatokra, ő maga is hajlékonyabban áll azokhoz a helyzetekhez, amelyekben a közös megállapodás a cél. A humor pedig remek felszabadító erő gyereknek és felnőttnek is, amelyet nem csak a nehéz helyzetekben, de a napok során bármikor “bevethetünk”, minden résztvevő örömére. Ma reggel a kisfiam annyira nem szeretett volna elmenni itthonról, hogy visszabújt a hálózsákjába, és addig forgolódott, míg fejjel lefelé nem találta magát. A lábának kihagyott nyíláson kukucskált kifelé. Én pedig kiemeltem, hogy úgy tűnik, ő most bebábozódott, és talán kibonthatná a szárnyait. Mikor kiszabadult, mosolyogva közölte, hogy ő továbbra is ugyanaz maradt, csak a rossz gondolatait, hogy ne menjen oviba, belecsomagolta a zsákjába. És már indultunk is…

A rutinok  megalkotása jó móka. A tapasztalat, amelyet a működésbe lépésük hoz, ismét csak élmény. Mindenkinek szívből ajánlom!

Az alábbi videóban még néhány ötlet a rutinokkal kapcsolatban: