7 dolog, amit a legtöbb ember rosszul tud az érzelmi intelligenciáról. Te is?

Az érzelmi intelligencia népszerű téma lett mára, olyannyira, hogy olyan írások is születnek róla, amelyek témájukban teljes tévedésbe viszik az olvasót.

Nagyon fontos, hogy találd meg, kinek hiszel, hogy ne legyenek tévhiteid az EQ-ról. Népszerű cikkeket látni, több tízezres megosztással, ahol az emberek elhihetik magukról, hogy ők csak áldozatok, mert magas EQ-juk van, holott a valósághoz ennek köze nincs.

Jöjjön az igazság az EQ-ról. Tegyünk rendet a fejekben!

Aki magas EQ pontszámmal rendelkezik, NEM álmodozó és egyáltalán nem áldozat, sőt! Néha éppen vele érdemes vigyázni?

EQ tévhit No. 1. Magas EQ = intenzívebb érzelmek, jobban fáj és jobban örülsz

Milyen jó ezt visszhangozni mikor szenvedünk: azért van mindez, mert az én EQ-m olyan magas!

Milyen remek hárítás, én nem vagyok hibás, csak hát az én érzelmi érzékenységem… Még a dívás homlokhoz emelt kézfejet is hozzá tudom képzelni, meg a szempillarebegtetést utána.

Ezzel szemben: Ha magas érzelmi intelligenciával bírsz, nem feltétlenül élsz meg intenzívebben egy adott helyzetet, sokkal inkább tudatosan teszed azt. (Ráadásul, ha racionális a fókuszod és nem érzelmi, akkor sokkal inkább a megfontoltság jellemez és nem az impulzivitás, de ez már egy másik téma lesz.)

Tehát, ha magas az EQ-d, először is fel tudod ismerni és ki tudod fejezni az érzelmeid – amelyek a fals “magas az EQ-m” magyarázat mögött rejlenek -, ez itt és most egyelőre igen kevés emberre jellemző. A magas EQ nem velünk született adottság, meg kell dolgozni érte.

Ahelyett, hogy kisarkítanánk, és általánosságban kijelentenénk, hogy biztosan erőteljesebben élnéd át az adott fájdalmat, csalódást, vagy örömet; tisztábban látod, hogy hol és miben van szerepe az adott érzelemnek, és mivel látod a pontokat, amelyeket össze tudsz kötni, kevésbé zuhansz magadba kellemetlen tapasztalat esetén is.

Röviden: Nem igaz, hogy intenzívebben vagy szélsőségesebben élnél át bármit is – ha igen, akkor azt jól tudod kezelni is -, vagy ki lennél szolgáltatva az érzelmeidnek, sokkal inkább tudatosabban és a helyzetet átgondolva látsz dolgokat, ha fejleszted az EQ-d.

EQ tévhit No. 2. Magas EQ = mások fájdalmát is átveszed

Már miért tennéd?

Ha az érzelmi intelligencia empatikus részterülete nagyon erős valakinél, akkor képes átvenni mások fájdalmát. Azonban az empátia nem azonos az együtt-szenvedéssel.

Éppen azért, mert magas az érzelmi intelligenciád, tudod, hogy ez nem a te problémád, és ahelyett, hogy más fájdalmában dagonyáznál, az együttérzés ellenére pontosan tudatában vagy, hol ér véget a saját felelősséged és hol kezdődik a másik élete és problémája.

Az, hogy bele tudod élni magad egy másik ember helyzetébe, kizárólag előnyt jelent, ha jól tudod kommunikálni.

Valahol azt olvastam, hogy annak érdekében, hogy ne vedd át mások fájdalmát, húzz falakat magad köré… hát ennél rosszabbat nem is tehetnél, ennek ráadásul semmi köze az érzelmi intelligenciához!

Röviden: ha magas az EQ szinted, pontosan tudod, mely problémákon érdemes rágódni, és meg is találod a megoldást rájuk. Másokhoz empatikusan állsz, de tudod, hogy mi a Te problémád és mi nem.

EQ tévhit No. 3. Magas EQ = mindent a lelkedre veszel (avagy miért nincs világbéke, kérem?)

De most komolyan! Aki tudja, hogy mi az érzelmi intelligencia, sosem állítana ilyet!

Minden populista szólamot mellőzve, – és utalva a 2. pontban leírtakra – aki használja az EQ-ját az pontosan tudja, hogy az emberek érdekei különbözőek, és azt is, hogy van olyan, akit nem hatnak meg mások érdekei és érzelmei.

(Ahogy azt is, hogy a világ nagy gondjai, mint környezetszennyezés, globális felmelegedés, légszennyezés, szegénység, éhezés, háborúk… sok ember életét befolyásolják, ám nem vagyunk tehetetlenek, hogy csak siránkozzunk az emberiség öngyilkosságba menetelén. Te is tehetsz valamit, amivel hozzájárulsz, hogy a világ jobb legyen. Mindent kicsiben kell kezdeni. A siránkozáshoz nem kell fejlődni, egyszerűbb is. Talán épp ezért nem áll kapcsolatban az EQ-val.)

Nem veszel magadra semmilyen csípős megjegyzést éppen azért, mert tudatában vagy a saját erősségeidnek és tudod, hogy az ilyen megjegyzések nem rólad szólnak, hanem a másik félről. És ezekre remekül tudsz reagálni vagy nem reagálni. EQ-ból. Ráadásul épp az empátiád miatt nem okoz gondot beleképzelni magad a másik helyébe és nem rögtön lehülyézni egy neked nem tetsző viselkedés miatt.

Röviden: Meg tudod különböztetni, mi szól rólad és mi a másik félről, mert egészséges önbizalommal rendelkezel és mert használod az információkat, amelyek a rendelkezésedre állnak. És tudod, hogy kicsiben is tehetsz nagy dolgokat.

EQ tévhit No. 4. Magas EQ = Magányossá válsz

Tény, hogy nincsenek még többségben azok, akik tudatosan használják az érzelmi intelligenciájukat, ám ők is a hozzájuk hasonló emberek társaságát keresik és élvezik. Nem kell mindenkivel barátkozni, sőt. (De ezt már ovi óta tudjuk.) A nagy társaság véleménye legfeljebb a facebookon jelent valamit, nem a valóságban.

Az, hogy az EQ és a belső fejlődés igénye magányossá tesz, igen nagy humbug. Nem lennének önfejlesztő és más tanulásra, fejlődésre építő csoportok, ha nem lenne igény bennünk arra, hogy együtt fejlődjünk.

Röviden: kamu az elmagányosodás, találd meg azokat, akik hasonló dolgok iránt érdeklődnek, egymás tapasztalatai és az értő fülek sokat segítenek az úton. (Az EQ-úton például itt vagyunk mi, ugye.)

EQ tévhit No. 5. Magas EQ = Visszaélnek a jóindulatoddal mert mindenkiben csak a jót látod

Úgy tűnik a magas EQ-t továbbra is a nebántsvirágszálak érhetik el… holott ez nem is állhatna távolabb az igazságtól.

(Aki ismer engem, pontosan tudja, hogy közöm sincs a virágszálsághoz, sosem voltam még csak hasonló sem. És az EQ-mon évek óta igen nagy intenzitással dolgozom. Ám kétségkívül a jót látom és keresem az emberekben.)

Az, hogy az emberekről jót feltételezünk, az optimista szemlélettel függ össze, ami szintén az érzelmi intelligenciánk egyik megnyilvánulása. Aki érzelmi intelligenciáját megfelelően használja, sok információt összegyűjt, amelyekkel magabiztosabb lesz, és nem kiszolgáltatottabb.

Röviden: Ha magas EQ-d van és látod a jót az emberekben, ettől még nem tudnak kihasználni, még akkor sem, ha direkt ez a szándékuk (mert ezt is felismered. EQ-ból.)

EQ tévhit No. 6. Magas EQ = Nem értenek meg, mert egy lépéssel előttük jársz

Hát ez mindig szándék kérdése. Akarod, hogy megértsenek, vagy meg akarod mutatni mennyivel királyabb vagy a többieknél? A mindennapokban sokféle szituációban sokféle emberrel találkozol. Kihez hogyan viszonyulsz? Megtalálod-e a hangot a különböző hátterű és gondolkodású emberekkel is?

Röviden: Vannak helyzetek, amelyeket jobban átlát az, aki használja az EQ-ját, mert több információt használ, nem csak azt, amire tanítottak bennünket: a logikusat. Az, hogy ezt a többlet információt hogyan használod fel, már csak rajtad múlik. Ha akarod, megérteted magad másokkal, ha nem akarod, nem. Ha akarod, és figyelsz erre, empatikus vagy velük, ha nem akarod, nem vagy az.

Azt azért tegyük hozzá, hogy igen komoly munka odáig eljutni, hogy minden szituáció minden kimenetelét előre lássuk. Régen ezért jártak az emberek jóshoz.

EQ tévhit No. 7. Magas EQ – Mindenkin segítesz, de te nem jutsz előbbre

Akkor most térjünk vissza az első ponthoz.

Ha tudod, hogy kié az a probléma, és tudod, hogy csak annak tudsz segíteni, aki készen áll rá, akkor ezzel sem lesz problémád. NEM az az érzelmileg intelligens ember, aki mindenki életébe beavatkozik, jobbító szándékkal, hanem az, aki tudja, mikor érdemes kinyitni a száját és mikor jobb, ha csendben marad.

Aki magas EQ-val bír, ahelyett, hogy csendben szenvedne egy nem neki való munkahelyen vagy kapcsolatban (vagy bárhol másutt), tervez és amikor készen áll, lép és változtat.

Röviden: ha magas az EQ-d, pontosan tudod, mikor szólj bele mások dolgaiba és mikor maradj ki belőle, hogy mindenki jól járjon.

És még egy a végére: NE dőlj be minden EQ-ról szóló írásnak. És amikor olyat olvasol, amitől sikítani tudnál, annyira távol áll az igazságtól, akkor használd az EQ-d és csak nevess egy jót. Aztán olvasd el ezt a 7 pontot újra. ? (Én is így tettem.)