Emlékszem, nyáron még mosolyogva válaszoltam a gyerekeknek, amikor megkérdezték, hogy mikor lesz már karácsony – igen, úgy tűnik, hogy a felnőtteket jobban megviselte a majd’ 6 hónapos tél, mint a gyerekeket – és tessék, még ötöt alszunk, és itt a karácsony…

Persze ilyenkor lesznek betegek, amikor jó lenne egy kicsit rákészülni az ünnepre, saját lelkünket is kicsit ünneplőbe öltöztetni, ehelyett mindnyájan küzdünk, hogy túléljük a napokat, és minden második reggel egy perccel előttük rohanok le a lépcsőn, hogy nehogy üres maradjon az adventi kalendárium, mert éjszaka, alváshoz botorkálás közben elfelejtettem feltölteni az aktuális zsebecskét. A még-nem-is-főztem-de-már-tele-a-mosogató érzésről meg ne is beszéljünk…

Mindezek után, ma hallgattam néhány előadást a saját sebezhetőségünkről, és elgondolkodtam. Hogyan lehetne ebből az őskáoszhoz közeli állapotból nyugodt és emlékezetes, szeretetteli készülődést varázsolni? (a 0. pont az lett volna, hogy barátunk az orrszívó-porszívó és az orrspray, de az nem valami ünnepélyes, szóval vegyük úgy, hogy nem is tettem róluk említést.)

Tehát, következzék a 3+1 ötlet a békés karácsonyhoz.

1. Lassuljunk le.

Tudom, érzem, én is, hogy még annyi mindent kellene, lehetne, néha próbálunk még néhány órát, vagy akár csak percet is belezsúfolni a 24 órába, hátha fér még egy kicsi. Nem fér. Sem nekem, sem neked, sem a gyerekeinknek. Egész évben rohanunk, hát most álljunk meg egy kicsit. Nézzünk diafilmeket, süssünk mézeskalácsot, olvassunk téli meséket, vagy rajzoljunk. Bármi, ami közös tevékenység, gyógyír a folyton rohanó lelkeknek. Szülőnek, gyereknek egyaránt.

Élénken emlékszem, hogy anyukám próbált tökéletes karácsonyt varázsolni, háromféle főfogás, négyféle süti, takarítás, mosogatás, és mindig utolsóként, fáradtan, szinte elgyötörten ért oda közénk. Nem volt ideje ünneplőbe öltözni, lélekben, csak rohant, hogy minden meglegyen, míg ő maga nem varázslatként élte meg mindezt. Leginkább ezért van nálunk egyetlen menüsor, na jó, sütiből talán két-háromféle is akad, de azok már az előző napokban elkészülnek… Én élvezni szeretném a karácsonyt, együtt, a gyerekekkel, a másik felemmel. A nevetésre és a könnyes mosolyra szeretnék emlékezni, amikor örömet okoztunk. Így vagy úgy. A tökéletességre rég nem törekszem, mert ára van.

2. Gondoljuk végig, mi mindent elértünk már

Vannak küzdelmesebb napjaink, időszakaink, ám érdemes sorba venni, mi mindent tanítottunk már meg a gyerekeinknek. Megtanulták, milyen fontos az érzelmek kifejezése és elfogadása, hogy büntetés helyett másként is lehet, hogy anya/apa leírja, mit gondolnak vagy szeretnének, figyelnek rájuk, figyelembe veszik a véleményüket, lehetőséget kapnak, hogy bizonyítsanak, vagy jóvá tegyenek, élményeket kapnak dicséretül, és még sorolhatnánk. Jobb szülőkké szeretnénk válni, miattuk, hogy nekik jó legyen. És magunk miatt, mert önmagunkhoz képest szeretnénk valami jobbat, többet. Mi ez, ha nem olyan, amire rendkívül büszkék lehetünk?

3. El tudjuk kerülni a vitákat

A családi összejövetelek néha magukban hordozzák az év veszekedésének lehetőségét is. Ne feledkezzünk meg róla, hogy remek eszközök vannak a kezünkben a konfliktusok rendezésére. Ha eszünkbe jut, hogy egy-egy helyzetet milyen másként láthat a másik, és megpróbáljuk az ő szemszögéből is megnézni, majd kifejezni az érzéseinket (maradva az én-közléseknél), vagy csak elszámolunk háromig, komoly és hasznos lépéseket tettünk a békesség megőrzéséért.

+1. Egy remek játék

Ha szeretnéd játékosan fejleszteni a gyerekeid együttműködését, érzelmi intelligenciáját, szívből ajánlom a következő játékot. Nem igényel komoly előkészületeket, papírra és tetszés szerinti rajzeszközökre van szükség.

A feladat pedig az, hogy rajzoljanak olyasmit, amiről úgy gondolják, hogy a másik örülne neki. Én ma egy egész doboznyi ilyet kaptam. Míg elmentem a postára, itthon egy doboznyi alkotás született, amit Apa segítségével szépen be is csomagoltak nekem.

A játék során megtanulnak egymás igényeire is tekintettel lenni, és nem csak a saját kívánságaikat szem előtt tartani. Ezen kívül remek csapatépítés, ha közösen alkothatnak. Egy hajóban eveznek, ez pedig minden testvérkapcsolatnak hasznára válik. Én kaptam játékdinoszaurusz rajzot, – azért nem igazit rajzolt a kisfiam, nehogy féljek tőle -kaptam virágot, hőlégballont, ágyikót, helikoptert légországba, és még jó néhány szívet melengető és mosolyra késztető rajzot. Azonnal ki kellett bontanom, még kabátban, bakancsban. El is teszem a dobozomat, én már megkaptam a karácsonyi ajándékomat.

Békés, boldog ünnepeket kívánok, mindkettőnk nevében!