Beszélgetés altatás után – Sződy Judittal az ajándékozásról

Judit évek óta a családunk része volt már, úgy, hogy ő még nem is tudott róla. Jó tanácsait, nyugodt, és derűs hangvételű írásait évekig olvastam és szerettem a Kismamában, majd a babaszoba.hu-n.

Amikor a Beszélj úgy, hogy érdekelje… tréningek hazai elindításán dolgoztunk, megkerestem őt is, kíváncsi voltam a véleményére , és talán egy kicsit azt is reméltem, hogy támogatni fog. Érdekelt, hogy egy pszichológus hogyan viszonyul a témához. Remek érzés volt, hogy azonnal a támogatásáról biztosított, partnerként tekintett ránk, sok kérdést tett fel, majd közzétette a rólunk szóló információkat. Utána sokáig ismét csak egyoldalú volt a kapcsolatunk, ő írt, én olvastam. 2012 tavaszán egy oldalnyi interjút kértek rólunk a Kismamába, és Judit volt a cikk szerzője. Éjszakába menően beszélgettünk skype-on, mint a régi ismerősök. Judittal nem nehéz jó viszonyban lenni. Bevallom, személy szerint kifejezetten tisztelem mindazért, amit eddig tett, és amit jelenleg is tesz itthon a családokért, gyerekekért, szülőkért. Négy saját gyermeke mellett sok-sok más apró gyerkőcnek, és szüleiknek is segített már, hogy mindannyian boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessenek.

Személyesen legutóbb egy az iskolai erőszakról szóló kerekasztal-beszélgetésen futottunk össze, ahol mindketten a hallgatóság létszámát gyarapítottuk, és fura egybeesésként épp a Beszélj úgy… könyv volt a táskájában. Ezen ott és akkor is jót derültünk.

Amikor felmerült a Beszélgetések altatás után ötlete, Judit neve az első volt a listánkon. Ő pedig ismét azonnal igen-t mondott. Hallgassátok meg Judittal készült beszélgetésünket!