Elárulok Neked két olyan kérdést, ami megkönnyebbülést hoz a legtöbb ember számára, ugyanakkor mélyen elgondolkodtat. Ezeket a kérdéseket sokszor felteszem a konzultációkon: a szülő, párkapcsolati, hivatás témában is megállja a helyét és lehetővé teszi, hogy képes legyél másképp tekinteni a helyzetekre.
Dr. Máté Gábor szerint a gyerekek nem csak úgy cselekszenek, hanem legtöbb esetben reagálnak valamire. Arra, hogy érzik magukat a bőrükben, arra, hogy mi vagy mások hogyan viszonyulnak hozzájuk. Reagálnak arra, ha van valamilyen kielégítetlen szükségletük (éhesek, fáradtak, szomjasak, stb.), arra, amit éppen hallottak, láttak, játszottak. És még folytathatnám a sort… Miért fontos ezzel tisztában lenni?
Van, hogy szülőként nem vagyunk büszkék magunkra… A hétvégén mézeskalácsot szeretett volna sütni a kislányom. Bevásároltunk hozzá, rákészültünk, és egy kirándulós délelőtt után délután nekiláttunk. Kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy a tésztát is mi keverjük be (Anyukám nagy mézeskalács guru, ilyenkor mindig van bekeverve résztája, felajánlotta, hogy ad belőle, és így nekünk csak az élvezet marad: a kiszaggatás és díszítés.) Hát, nem úgy sült el (minden értelemben), ahogy elképzeltük..
Elkezdődött az ősz, a bölcsi, ovi, suli… és éppen annyi idő eltelt, hogy a gyerkőc összeszedjen egy kis köhögést, orrfolyást esetleg hőemelkedést… Mi, szülők pedig hangosan felsóhajtunk: “Hát ez nem tartott sokáig… Hogyan fogom ezt megoldani? Ki fog rá vigyázni? Mi lesz, ha kimarad a suliból/éppen csak vissza vagy beszokott az oviba…” Mi az első lépés a gyógyulás felé?
