Létezik a város, a falu, ahol biztonságos, megszokott, ISMERŐS minden. Tudod, melyik utca után melyik következik, mikor megy Marika néni vásárolni (mindig ugyanakkor) és azt is, hogy mit fog mondani, ha összetalálkoztok. 

Ismered a rendszert, a “lüktetését” mert a része vagy. Van, amikor ez unalmas, van, amikor fojtogató, van, amikor megnyugtató, de mindig BIZTONSÁGOS.

És ott a vadon. ISMERETLEN, ijesztő mégis invitáló. Főleg, amikor a falu olyan kevésnek tűnik.

Nem, ez nem az a vadon, ami külső csábításokkal van tele és elviszi a figyelmedet önmagadról, hogy aztán visszatérhess és jól érezd magad a faluban. Ez nem az a történet.

Ez a vadon TE MAGAD VAGY.

Ez a vadon az ÖNMAGADHOZ VEZETŐ ÚT.

(Ha ez a rész egy filmben lenne, itt most felemelő, heroikus zene szólna… 😀)

De hiába a zenei aláfestés, a fennkölt cél és motiváció, ez az út nem mindig egyértelmű, egyenes vagy emelkedett.

Lehet, hogy azért indulsz el rajta, mert már nagyon szűkös, kellemetlen a faluban, mert érzed, hogy sokkal több van benned, mint amit jelenleg élsz.

Lehet, hogy azért mert kidobtak a faluból és nincs más út, belekényszeredtél mást választani.

És lehet mindkettő egyszerre.

Amikor elindulunk a vadonba, akkor az nem fekete-fehér… tele van megkérdőjelezéssel, kétségbeeséssel, analizálgatással, bizonytalansággal, visszafordulással és újra elindulással.

Jól döntöttem?

Jól teszem?

Elég vagyok hozzá?

Van értelme?

Igaz? Vagy csak képzelődöm?

Egyáltalán ki vagyok én?

És bizony van benne egyedüllét és magány is.

Az ember keresi a kapaszkodókat, a segítséget, próbál inspirációt szerezni másoktól vagy éppen összehasonlít: önbántásból, hogy “hol is kéne tartani” vagy megnyugtatásul, hogy ”már mindjárt vége”, de az út mindenki számára teljesen egyedi és van olyan része, amin csak Te mehetsz végig egyedül, társak nélkül.

Ez a beavatás.Ez az, amikor ott vagy magaddal, amikor “szembenézel” mindazzal, akit és amit felépítettél, amikor visszatekintesz és látod, hogy összeomlott valami és már nincs visszaút.

Furcsa, mert amit korábban valóságnak, igaznak hittél, megszűnik, szertefoszlik, álomszerűvé válik. Vannak pillanatok, amikor elszomorodsz tőle és van, amikor megkönnyebbülést jelent.

Néha még keresed a bizonyítékot, hogy van morzsányi esély, hogy még lehet minden a régi, aztán jön valami, ami miatt megint ráébredsz, hogy nem.

Ez akkor is így van, ha önszántadból hagytad el a falut és akkor is, ha kiraktak. Hidd el, mindkettő belőled gyökerezik, mindkettőt Te indítottad valójában.

Egyáltalán minek is mész a vadonba?

Mi vár ott?

Pont az, ami most még elérhetetlennek látszik és igaziból nem is tudod, hogy mi az, csak érzed, hogy ott van és vágysz rá. Hív, húz.

Valami láthatatlan erő, áramlat visz – nem mindig kellemesen, hanem esetenként ide-oda csapkod a víz és zuhatagok is tarkítják az utat.

És rájössz, jobb, ha megadod magad. Nem feladod, hanem beleengeded magad. Megengeded, hogy történjen. Kétségbe ess, sírj, gyászolj, nosztalgiázz, megvilágosodj, felismerj, örülj, aztán megint elkeseredj és az egész hullámvasút.

Hiába írják le a hozzáértők általánosan a folyamatot, hogy mi után mi következik, számodra mindez új és ismeretlen.

Most taposod a vadonban az utat.

És persze vannak emberek, eszközök, akik és amik segítenek, de tudd, ha olyan utat látsz a vadonban, ami teljesen kitaposott, sőt le is kövezték és kitáblázták, menj másfelé, mert az nem a tiéd. Te most magadnak építed az utat.

És nem azért, mert ”egyedül kell megcsinálnod, mert akkor vagy erős, kemény és menő, ha nem kérsz segítséget” hanem hogy megérezd a saját erődet és a felelősségedet, hogy ebben te vagy benne, meg tudod magadat tartani és lépni tudsz, haladni egyedül is.

Rájössz, hogy egyszerre vagy független és támogatott, önmagad és mindaz a kincs, ami beépült, amivel dédelgettek, szeretgettek. Önálló és mindig a része valaminek.

Ez az a felismerés, ez az az érzés, ami erőt ad, amivel fel tudsz kelni, ha nem bírod tovább, ez az, ami közben kialakul egyszerre a muníció, az út és a cél.

Ez már nem az elhagyott falu külső biztonsága, ez már a Te belső biztonságod. A vadonban, önmagadban otthonra találásod.

Ha Te is a vadonba készülsz vagy már ott vagy, akkor készítettem neked egy rövid, 5 perces erőt, energiát adó lelki és energia gyakorlatot, ami az önmagadhoz tartozás és belső biztonság magját veti el benned. A folyamatot beindítja, az “otthon vagyok” minőséget aktívvá teszi, Te pedig döntésed szerint megéled és belsővé teszed önmagadban.

Hallgasd meg a gombra kattintva, ha hív, érezd meg milyen élmény.

A vadonban járásom által inspirálva még két hasonló gyakorlatot hozok majd neked és magamnak a napokban, mert úgy érzem sokan vágtak és vágnak neki mostanában az útnak.

A gyakorlat szó nem teljesen fedi azt, amit kifejezni szeretnék, hiszen ez nem egy merev, lépésről, lépésre előre kitalált instrukciósor, hanem egy intuitív, ráhangolódott, belőlem és a nagy egészből kiáramló tartalom, amit a hallgató ösztönösen, a természetes működésével önmagára formál és ezáltal kapcsolódik magával, emlékezik és megéli igazi önmagát.

Ha van erre passzoló, szuper szavad, írd meg nekem, kérlek 😊 és azt is szívesen fogadom, ha az élményeidet megosztod!