Eljött a napja, hogy télre felkészülvén újra bevásároljunk hólapátból. Ezt eddig szinte minden évben akkor tettük meg, amikor már vagy nagyban szakadt a hó, vagy éppenséggel már túl voltunk az első alkalmon, amikor kellett volna lapát, de nem volt. Sajnos eddig minden évben meg kellett ismételni ezt a gyakorlatot, mert az utolsó illetve az utolsó utáni pillanatokban a hólapát kínálat messze alulmarad a kereslettől – azaz már csak nagyon vacak minőségűek maradtak nekünk, melyek közül eddig mindegyik egy idényt bírt. Na majd most más lesz…

A hólapát vásárlása persze rögtön izgalomba hozta a 3 és fél éves Zezót. Ilyen eszköz beszerzése nem annyira hétköznapi, mint mondjuk tejet venni, így kitüntető figyelmet kapott az esemény, és a hólapát is. Miután jól kifaggatott, hogy mi a csudára is lesz jó ez a nagy lapát, rögtön kitért arra is, hogy majd először ő használja, ha esik kellő mennyiségű hó, és ha ő elfáradt, esetleg odaadja nekem is. A szépséghiba csak annyi, hogy a lapát pár fejjel még Zezus fölé magaslik, így idejekorán próbáltam megfelelő mederbe terelni az elvárásait, és mondtam is neki, hogy otthon van már egy kisebb, ami pont jó lehet számára és akkor majd egyszerre is fáradozhatunk, akár a ház kiásásán is. Egyelőre nem úgy tűnt, mintha teljesen megbékélt volna az érvelésemmel, de gondoltam, ebben a pillanatban még csak a puhítás a cél.

Hazafelé az autóban a beszélgetés viszont érdekes kihívás elé állított minket Erikával. Zétény egyszer csak feltette a kérdést:

– Miért nincs már hó?

Ezen a ponton legtöbbször kapásból vissza szoktam kérdezni, hogy szerinted miért, de úgy éreztem ez most nem lenne célravezető. Miközben lázasan gondolkodtam, mit is lehetne erre válaszolni – azon kívül, hogy kiselőadást tartanék az évszakokról, majd a csapadék kialakulásáról és formáiról – Zezus már ki is bökte mi lenne a kívánsága.

– Nagyon szeretnék havat. Olyan jó lenne. Légysziiii…

Erika szerencsére közbelépett:

– Hó általában télen van (kivéve pár hete hétfő reggel 🙂 most még ősz van, így nincs itt az ideje a havazásnak. Nemsokára tél lesz, és akkor aztán lesz majd hó is.

– De én most szeretnék havat! Olyan jó lenne…

Na jó, gondoltam próbálkozzunk az érzelmek elfogadásával!

– Látom nagyon szeretnél már havat. Ha rajtam múlna, akkor azonnal teljesíteném kívánságod, és nagy hóesését rendeznék itt.

Egyelőre ez sem talált célba, mert Zezó továbbra is fújta, hogy ő bizony most szeretne havat azonnal. Nem tudom Erikának honnan jött a sugallat, de rögtön célba talált:

– Tudod Zezus akkor havazik, amikor Holle Anyó jól megrázza a párnáit. Holle Anyó a felhők között lakik, onnan jön a havazás is.

Zezus nem jött zavarba:

– Jó akkor felszólok neki, hogy rázza meg a párnáit. Holle Anyóóóóó… mozgasd meg a párnáid!

Sajnos ezen a ponton sem indult be a havazás, pedig az igazán nagy belépő lett volna Holle Anyó részéről. Zezó ezt meg is jegyezte:

– Anya! Még mindig nem havazik.

Rögtön próbáltam szembesíteni magával Zezust, de nem bizonyult jó stratégiának:

– Zezus, van, hogy te sem csinálod meg azonnal amit kérek tőled…

Zezus reakciójából ítélve nem egészen ezt várta, így Erika hamar inkább kérdésre váltott:

– Mit gondolsz mi történhetett, hogy Holle Anyó még mindig nem rázza a párnáit?

– Nem tudom…

– Hát, lehet, hogy éppen főzi az ebédet – mondta Erika érthető módon, hiszen majdnem ebéd időben autóztunk hazafelé a lapátvásárlásból. Zétény érezhetően belegondolt:

– Főzi az ebédet? Hmm…

Azért még kicsit tovább soroltuk az ötleteinket, hogy az ő gondolatai is elindulhassanak:

– Lehet, hogy nincs is otthon, hiszen most éppen mi is úton vagyunk. De az is lehet, hogy beteg, mint Hold Hugó.

Ezen a ponton aztán úgy tűnt, Zezusnak kielégítő volt a kapott információ és témát is váltott.

Ebből a kis beszélgetésből lehet látni, mennyire fontos, hogy a gyermeked nyelvén beszéljünk. Hiába tudod a választ és hiába olyan egyszerű neked, fontos, hogy azt úgy kommunikálj, hogy a gyermeked is megértse. Ebben a szituációban az volt a célunk, hogy Zezus megértse, a hóesés olyan jelenség ami felett nincs kontrollunk. Megértjük és elfogadjuk, mennyire szeretné, ha havazna, de végigvezettük az úton, hogy saját maga gondolhassa át, ezt a kívánságát nem tudjuk teljesíteni. Nem adtunk megoldást, de kinyitottunk számára egy ajtót, amelyen belépve tovább használhatja a gondolatait. Talán többet is adtunk egy megoldásnál…