Judit évek óta a családunk része volt már, úgy, hogy ő még nem is tudott róla. Jó tanácsait, nyugodt, és derűs hangvételű írásait évekig olvastam és szerettem a Kismamá-ban, majd a babaszoba.hu-n.
Amikor felmerült a Beszélgetések altatás után ötlete, Judit neve az első volt a listánkon. Ő pedig ismét azonnal igen-t mondott...
Sokszor felmerülő téma, kimeríthetetlen, ezért ebben az írásban ismét az önállóság témáját venném elő. A gondolat igazából egy játszótéri találkozón merült fel bennem, amikor egy kislány semmit, de semmit nem csinált az apukája nélkül. Az önállóság tanítása komoly és megterhelő feladat a szülők számára is. Hiszen mennyivel könnyebb – és gyorsabb – megtenni néhány dolgot helyettük? Nehéz megállni a sokadik próbálkozásra, hogy ne vegyük ki a kezükből amivel éppen bajlódnak, és ne csináljuk meg mi magunk? Sokszor bizony nem egyszerű megálljt parancsolni, de hosszú távon megtérül a befektetett idő, energia, türelem, csend.
Mindaz, amit szeretnél elérni a gyermekeddel való kapcsolatod során, bizalom nélkül egyszerűen elérhetetlenné válik. Mintha nyújtanád a kezed, de egyre csak távolodna, amit meg szeretnél ragadni…
Mindennapjaink során, nagyon sok helyzettel találkozunk, ahol látjuk, hogyan lehetne/lehetett volna jobban csinálni. Félreértés ne essék, nem okítani kívánunk, csak néhány szemléletes példával élni, hogy kicsit közelebbről lehessen látni, miről is szól ez a módszer. Hogyan segítsünk megbirkózni az érzéseivel?