Szilvásváradon már többször jártunk az elmúlt években. Sőt emlékszem már gyermek koromban is elvittek oda szüleim. Persze akkor még „kicsit” máshogy nézett ki a Szalajka Völgye köré épült infrastruktúra, mint ma.
Voltunk már egyetlen napos túrán is, amikor reggel odaautóztunk, majd a kiadós túra után haza is tértünk. Az elmúlt évben és idén is azonban megszálltunk, így több időnk maradt a kikapcsolódásra és a környéken történő barangolásra. Mint tavaly, idén is a Bóbita Apartmanházban szálltunk meg és bárkinek – akár nagyobb családdal is – meleg szívvel tudjuk ajánlani.
Mint eddig minden alkalommal az elsődleges célunk az Istállós-kői-barlang volt. Igazán megunhatatlan séta felfelé, visszafelé pedig legtöbbször a kicsi erdei vasutat szoktuk használni. 2018 április első felében még sosem látott béka inváziót láttunk a Szalajka-völgyben tett sétánk során. Simán beillett egy biológia óra kereteiben eltöltött tanösvény túrának. Idén a békákról már lemaradtunk, ugyanakkor sikerült egy szalamandrát felfedeznie a gyerekeknek a patakban. Ez is az első az élmények tekintetében. Idén a Fátyol-vízesés lényegesen vérszegényebb volt, mint 2018-ban, csak reméljük, hogy ez éppen időszakosan átmeneti állapot (2014-ben már láttunk hasonlóan kis hozamú Fátyol-vízesést).
A gyönyörű Szalajka-völgyben tett séta során láttunk még dámszarvasokat is, akik éppen agancsaikat cserélték – régebbi képen fejdíszben pompáznak. Mindig kihívás első megtalálni őket, mert hihetetlenül bele tudnak olvadni a környezetükbe és ha nem mozdulnak, könnyen átsiklik a rutintalan kereső szempár rajtuk.
A tavakban a halak látványa mindig érdekes a gyerekek számára, mi mindig azon lepődünk meg, hogy milyen nagy az állomány. A pisztrángos tavakat szerintem a gyerekek jól megjegyezték már az elmúlt évben is, mert egy véletlen nyelvtörő feliratot lehet olvasni az egyik tó mellett, amely valahogy így hangzik (nem biztos, hogy pontos, de nyelvtörőnek jó):
Friss pisztrángból sült pisztráng a pisztrángosnál.
A mostani túrán a gyerekek csiga mentő akciókat hajtottak végre – az útra tévedt csigákat menekítették vissza a zöldbe, megvédendő őket egy arra kószáló járműtől. A Szabadtéri Erdei Múzeum és a játszótér a Gloriette-tisztáson kihagyhatatlan pihenő a barlanghoz vezető csúcstámadás előtt. Ilyenkor jó, hogy van sok kiépített pihenő hely, ahol le lehet ülni inni és enni, sőt az üzemelő mosdó is nagyon jó szolgálatot tett. Ugyan nem használtuk, ez alkalommal vittünk plédet is, mert a mezőn leterítve akár ott is lehet klasszikusabb formában piknikezni.
A barlanghoz felvezető út sokat változott, de most már újra kiépített ösvényen, biztonságosan megközelíthető az őskori istálló. A kaptató után jó érzés kicsit a barlang hűvösében lihegni. Lefelé már sokat segít a gravitáció, aztán kellemes érzés felülni a kisvasútra, és így megtenni kicsit több mint 10 perc alatt az utat a parkolóig.
Alternatíva lehet felsétálni a Millenniumi kilátóhoz is. A turista út rövidebb, ám talán kicsit megterhelőbb, akik csak egy sétára vágynak, azok választhatják az autók száméra kiépített szerpentint is. Ez hosszabb, ám az emelkedése mindenképpen barátságosabb.
Az egész túra kisebb gyermekekkel is megtehető és mi biztosan vissza fogunk még térni ide, mert megunhatatlan – a gyerekeknek is.
Hagyj üzenetet