A hétvégén történt valami, ami elgondolkodtatott. Az egyik ok, amiért nehéz szülőnek lenni, az a megfelelő egyensúly megtalálása. Minden adandó alkalommal másban és máshogyan. Ettől lesz a szülőség művészet. 🙂

Azért a példa és a szituáció ennél sokkal prózaibb. Nézzük, mi történt és mit tanulhatunk belőle.

Az egyik nap a suliból hazaérve azonnal megkaptam a kérést a kislányomtól, hogy „Anya, csinálunk só-liszt gyurmát?” A mondat valódi jelentése a következő: Anya, csinálsz…?

Péntek volt, sütött a nap, hát mit nekem egy adag kikavarása, s lett gyurma hamarosan. Készültek a szebbnél-szebb alkotások, ezzel soha nem is szokott probléma adódni.

Az elpakolás már nem mindig ennyire gördülékeny. 🙂

Ezt most tetéztük azzal, hogy egy jó adag apró darabka lepotyogott pakolás közben a földre. Egyikünknek sem volt kedve felporszívózni. Én elismertem, hogy ez nem egy remek meló, és ragaszkodtam ahhoz, hogy akié az élmény azé a nehézség is.

Ha azt hiszitek, hogy ez azonnal meggyőzte, és azonnal porszívót ragadott, akkor vagy

  1. még nincs gyereketek
  2. szerettek álmodozni
  3. nagyon optimistán tekintetek a 10 évesek takarítás iránti motivációjára.

Na jó, azért itt most ki kell javítanom magam, sokszor előfordul, hogy kéretlenül is megcsinál dolgokat, amelyek szerinte méltatlanul el vannak hanyagolva. Ilyen például a terasz lesöprése 🙂

De a szobáját is többször, kérés nélkül gyönyörűen elpakolta és kitakarította már. Szóval a jó tapasztalat azért megvan.

Vissza a történethez. A bátyja hozta le a porszívót az emeletről, és elindult a szokásos egyezkedés, hogy még mi mindent csinál meg, mielőtt nekilátna a porszívózásnak. A fél délutánt a kertben töltötte, aminek egyrészt nagyon örültem (a terasz tisztasági szintje megint fokokat ugrott, a rózsaszín csizmájának színe fokokkal sötétebb lett), másrészt jó néhányszor elmentem a porszívó és annak közreműködésére váró só-liszt darabkák mellett.

Amikor majdnem – ismétlem, csak majdnem – fogtam a porszívót és én magam felporszívóztam, mert már bosszantott, hogy kerülgetem a gyurmadarabkákat, kicsit elgondolkodtam. (Szoktam ilyet csinálni egyes helyzetekben…) Mit tanítok neki azzal, ha megkérem valamire és hagyom, hogy kihúzza magát belőle? Mit tanítok neki, ha megkérem rá, majd nem bírom kivárni és megcsinálom helyette?

Nagyon rossz mintákat indíthatok el ezzel: ha elég sokáig kerülöm el a nekem nem tetsző feladatot, valaki majd jön és megoldja helyettem. Mint abban a videóban, ahol egy férfi arról beszél , hogy hihetetlen milyen csodák történnek náluk, ő mindent szerteszét hagy esténként, reggelre pedig a „manók” mindent eltüntetnek és rend van. Közben persze a párja (a „manó”) a szemét forgatja és nem akarja elhinni az egészet.

Szóval megálljt parancsoltam magamnak, mielőtt még nekiálltam volna a porszívózásnak és utána hosszasan morgolódtam volna azon, hogy … Távoztam a nappali inkriminált részéről és türelemre intettem magam.

Ha azt mondanám, hogy ezt követően egy szó nélkül jöttek a „manók” és eltűntek a gyurmadarabkák, nem mondanék igazat. Azt viszont már teljes lelki nyugalommal mondhatom, hogy végül viták nélkül mind a porszívóba kerül, a megfelelő személy által, aki még büszke is volt magára a végén.

Amit saját magamnak ismételten levontam tanulságul, és amit sok-sok szülőnek is elmondtam már az elmúlt több, mint egy évtizedben: amíg az adott helyzet csak a szülőnek probléma és a szülőnek fontos, addig a gyerekek nem lendülnek a feladat megoldásáért. Az, hogy át kell tegyünk feladatokat az ő vállukra is, nem kérdés. A kulcs itt is, mint annyi minden másban a hogyan.

A „hogyan”-ok megtalálását 21 különböző témakörben segítjük az idei és első felében február 16-tól: https://tanfolyam.ertsunkszot.hu/onlive-2021