Nem olyan régen történt…
Kicsit nehezen indult a mai reggelünk.  Már az éjszaka is zűrös volt, mert Lius lebetegedett, és óránként ébresztette Erikát, hogy támogatását kérje. Így reggel, amikor Zezus felébredt, csendben, kettesben készültünk fel az iskolába indulásra és az egész napra. Hagytuk a lányokat aludni, mert végre Lius jobban volt, és nagy szüksége volt a pihenésre a sok rosszullét után. Anyukájának is.

A készülődés zökkenőmentesen zajlott, egészen addig a pontig, amikor Zezus kitalálta, hogy inkább játszani szeretne. Mert az iskola csak időpocsékolás. Bár megértettem, hogy abban a pillanatban sokkal izgalmasabbnak érezte az aktuális játékot, mint az iskolát, nem sikerült igazán jól kommunikálnom, hogy ezt az érzését én nem csak megértem, de el is fogadom. Helyette megpróbáltam hatni az érzéseire. (Teljesen feleslegesen persze.) Próbáltam éreztetni vele, hogy az iskola mennyivel izgalmasabb. Nem sikerült.

Néha idegesítő, néha mulatságos magamat kívülről figyelni, hogy mennyire nem azt teszem szülőként, ami egyébként nagy valószínűséggel működne, hanem azt a sémát követem, ami valahol útközben rám ragadt, úgy, hogy közben nálam sem vált be.

Ez kb. olyan, mintha láttam volna életemben valakit csavarhúzóval kihúzni egy szöget a falból, majd én is ugyanezzel próbálkoznék, még akkor is, ha van nálam fogó, vagy valami sokkal alkalmasabb szerszám. Most idegesített az ügyetlenkedésem. Szerencsére hamar észrevettem, hogy ezen változtatni kell.

Hát jó – mondtam – akkor maradj itthon, játssz, én visszamegyek és alszom még egy kicsit anyával.

Érdekes módon – bár mindez egyezett azzal, amit kimondva szeretett volna – Zezus inkább lett dühös, mint lelkes az ötletemtől. Sőt, talán a felháborodott írná le leginkább azt, amit akkor érezhetett. Én ekkor már mulattam kicsit magamban. Láttam, hogy küzd magával. Láttam, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy áttettem a döntést az ő vállára. Mert a döntéssel felelősség is jár. Ezt ő már pontosan tudja, hiszen volt alkalma megtapasztalni.

Jó a döntés szabadsága, de tud nehéz pillanatokat is okozni. Amíg a felelősség az én kezemben van, hogy elindulunk-e iskolába vagy sem, addig jó és kényelmes helyzet ezzel szembeállni. Amikor átadom a kormánykereket és a felelősséget neki, az megváltoztatta az álláspontját. Mérges lett rám. Nem azért, mert iskolába kell menni, hanem mert képes voltam ilyen helyzetbe hozni őt.

Amikor a gyerekeket együttműködésre tanítjuk,  az egyik nagyon fontos lépés, hogy megtanítsuk nekik az életük irányítását. Ahelyett, hogy folyamatosan mi irányítanánk és szerveznénk azt, hosszú távon hasznosabb – elsősorban a gyerekeknek – ha megtanítjuk, hogyan tudják kézbe venni saját életüket. Természetesen ez csak fokozatosan működhet jól. Az adott gyermeket és a szülő-gyermek kapcsolatot figyelembe véve.

Hol tart a gyermek a felelősségvállalásban?

Mennyire tud már önállóan dönteni?

Mennyire fogadja el, hogy az utólag nem túl sikeresnek minősített döntések teljesen természetesek, és általában van mód a korrigálásukra?

A hibázás a tanulás folyamata, nem szabad, hogy az ettől való félelem béklyóba kösse őket. Zezussal nem ez volt az első ilyen helyzetünk. Már sokszor mutatta jeleit, hogy egy ilyen döntést meg tud hozni és felelősséget is tud vállalni érte, sőt még képes javítani is az eredményen, ha az nem olyan, amilyennek ő várta. Ugyanakkor ez macera.

Ma reggel jobb szerette volna, ha nálam a felelősség, neki csak vitatkoznia kell velem. Én viszont úgy ítéltem meg, hogy az adott pillanatban az volt a leghasznosabb, hogy hagytam őt dönteni. Hagytam, hogy irányítsa életét. Hogy tudja, van lehetősége választani, van hatása arra, hogy mi történik vele. Reményeim szerint mindez segíti majd abban, hogy később nagyobb súlyú döntéseket is már rutinosan tudjon meghozni.

                                  Turáni Szabolcs

Utóirat: Zezus úgy döntött, hogy iskolába szeretne menni. Azóta egyszer sem akart hiányozni, még betegen sem. 🙂

Sok hasznos és jól működő megoldásunk van még, el is mondtuk őket a tavaszi konferenciánkon! Az előadások videóanyaga elérhető , hogy Te is be tudd vetni, ha szükséges! KATTINTS IDE!

0