Már az előző rossz vagy írás is fájt. Ez most megint fog, de nem tudok elmenni mellette szó – na jó, írás – nélkül.

baby-215867_1280Az egyik telefontársaság nagy (tényleg nagy) üzlete előtt ültünk Szabival egy plázában, és vártuk, hogy a számunk felvillanjon a kijelzőn. Nem siették el.

De jó alkalmat kaptunk arra, hogy bepillantsunk olyan hétköznapi helyzetekbe, amelyeket talán már Te is megtapasztaltál.
Egy anyuka egy kb. másfél éves kislánnyal próbált ügyet intézni. Minden tiszteletem és szimpátiám a gyerekkel egyedül intézkedő szülőké, pontosan tudom, milyen frusztráló tud ez lenni. Néha. Gyakran. Szinte mindig. 🙂

Az üzlet nagy volt, csupa izgalmas kütyü mindenfelé, üvegfelületek, ajtók, mind-mind apró gyereket kalandra csábító kísértés. A cuki göndör fürtös kislány annak rendje és módja szerint útnak is indult, hogy felfedezze mindezt.

Az anyukája egyáltalán nem volt lelkes. Azt akarta, hogy a gyereke rendben, nyugodtan ott üljön mellette, amíg ő elintézi, amiért jött. Meg kellett állapítanom, hogy még a mi gyerekeink is lelkesen vetnék bele magukat a sok izgalmas kütyü közé, pedig már nem másfél évesek.

Szóval az anyuka meglehetősen morcosan jött a kislány után, és közölte vele, hogy rossz kislány és miért nem tud normálisan viselkedni.  A következő körben a kislány már a telefont fogta a fülére, és az anyukája jól hallhatóan közölte, hogy “mondd csak el apának, milyen rossz kislány vagy”.

Két kérdésem van.

1. Valóban elvárható egy másfél évestől, hogy nyugodtan üljön egy számára unalmas helyzetben és ne fedezze fel az új és izgalmas dolgokat?

2. Az, hogy “viselkedj normálisan” vajon megfelelő útmutatást adott a gyerkőcnek abban, mit várnak el tőle?

Válaszoltál?

Akkor most én jövök.

1. Simán láttam lelki szemeim előtt, ahogy a 6 és fél és a 4 és fél éves gyerekeim körbekergetik egymást az asztalok körül. Nem mintha ennek örülnék, de ettől még ez így is lehet. Szóval a szülői elvárások néha kicsit túlterjeszkednek a valódi lehetőségeken. Gondold csak át a saját elvárásaidat.

2. A normális viselkedés szubjektív fogalom. Mindenkinek mást jelent. Egy másfél évesnek leginkább egy körmondatot, ami kitölti a szünetet. Konkrét javaslat, választási lehetőség, elfoglaltság keresése  – ezek mind hasznosabbak, mint az összeráncolt szemöldök, a morgás vagy a kifakadás. Én már megtanultam. A gyakorlás a titok 🙂

 

Kíváncsi vagy további módszerekre, hogyan lehet jól együttműködni a gyerekekkel, fenyegetőzés, zsarolás, büntetés nélkül?

Kattints ide!

0