Azt tapasztalom, hogy ha az érzelmi intelligencia témája kerül szóba, valahogy automatikusan elkanyarodunk oda, hogy erre születni kell vagy, hogy aki magas EQ-val rendelkezik, az nem ad helyet a negatív érzelmeknek. Ezt a tévedést szeretném most körüljárni. Értsünk szót - érzelmek

Velünk született EQ vs. tanult EQ

Persze, mindannyian valamilyen szintű EQ készségek birtokában kezdjük meg gyermekkorunkat. Nem mindegy, mit látunk a szüleinktől, tanárainktól. Ám itt is sokkal könnyebb azt mondani, hogy “hát ilyen az élet, nekem ezeket a lapokat osztották, én már ilyen vagyok”, mint lépéseket tenni a jobbítás érdekében.
Az érzelmi intelligencia tanulható és fejleszthető készség. A hangsúly itt is – mint bármilyen más készség elsajátítása esetén, legyen szó sportról, zenéről, művészeti ágról – a kitartó gyakorláson van. Ha meg akarok tanulni zongorázni, le kell ülnöm a zongora mellé, és játszanom kell. Ha hibázom, ki kell javítanom. Ha melléütök, ha összegabalyodnak az ujjaim a billentyűk felett, újra kell kezdenem, ha valóban meg akarom tanulni.

Ha rosszul reagálok egy adott helyzetben, nem elég, ha olvasok róla, mit kell(ene) tennem ilyen helyzetekben, ki kell találnom, hogyan változtatok a következő alkalommal. Sőt, a gyakorlatba is kell ültetnem. És ha mindezt a sok kell-t végigvittem, akkor enyém az öröm, hogy képes voltam kilépni a komfortzónámból, és feszegettem önmagam határait, annak érdekében, hogy jobb legyek.

Negatív érzelmek – pozitív energia

Értsünk szót - igen vagy nemMár az elnevezéssel is baj van. Hiszen mit nevezünk negatívnak ebben a megközelítésben? Ami nem pozitív? Amitől nem érezzük jól magunkat?
Sokkal találóbb a kellemetlen vagy kényelmetlen érzelem, hiszen kifejezetten kellemetlen, amikor frusztráltak vagyunk, mert valami hatodik próbálkozásra sem sikerül, dühösnek lenni sem éppen leányálom, sőt, a szomorúság vagy a csalódottság érzése sem éppen olyan, amit hosszasan magunk mellett szeretnénk tudni.

Ám ha itt le is zárjuk a kérdést, sok fontos információt hagyunk figyelmen kívül.

A kellemetlen érzések változásra ösztönöznek, hogy tegyünk valamit a saját érdekünkben. Vagy máséban. Is.
Amikor vidámak vagy boldogok vagyunk, örömteli élményeket élünk át, ez arra ösztönöz bennünket, hogy minél tovább fenntartsuk az adott helyzetet. Változtatni nem akarunk.

Azonban amikor dühösek vagyunk – miközben érzékenyebbé válunk az igazságtalanságra – keresni kezdjük azt a megoldást, amivel változtatni tudunk az adott – vélhetőleg igazságtalan – helyzeten. Persze, előbb ki kell engedjük a gőzt, és egy nyugodtabb lelkiállapotba kell kerülnünk, hogy eljussunk az építő gondolatokig.
Ezért is segít többet, ha empatikusan reagálunk egy másik ember érzelmeire, mint ha rögtön a logikus megoldást vázolnánk fel neki. Az érzelmeké az elsőbbség, rajtuk áll az is, hogy befogadja-e a másik a tőlünk származó információt, mert a megfelelő időben kapta, vagy elengedi a füle mellett, mert még nem jutott el odáig.

Ha szomorúak vagyunk, ez az érzés kényszerít bennünket arra, hogy lelassuljunk, és felmérjük a károkat. Az elveszítés fájdalma mellett – hiszen általában akkor vagyunk szomorúak, ha elveszítünk valamit vagy valakit, legyen az akár egy könyv szereplője – jó, ha nem mindig próbálunk erősek lenni, sőt, akár szenvedünk is egy kicsit. Mert ez mind az alapját képezi annak, ami ebből épül fel. Hogy időt töltünk önmagunk és a helyzet elemzésével, kitaláljuk a következő lépésünket. A szituáció és a lehetőségek felmérésével, mérlegelésével jutunk el a döntésig. Ami irányba állít bennünket 🙂

Optimizmus vs. minden rózsaszínÉrtsünk szót - optimizmus

Nem értek egyet a “mindennek csak a jó oldalát nézzük” szemlélettel. Kritikus és – fájdalom, de – racionális beállítottságú lévén, minden problémában azonnal a megoldás lehetőségét keresem. Ehhez hozzátartozik, hogy végiggondolom a helyzetig vezető okokat, de sokkal inkább a kivezető útra fókuszálok.

Ha optimistán gondolkodom, meglátom a nehézségek mellett az azokból átváltható lehetőségeket is. DE nem hagyom figyelmen kívül azt, amit az adott helyzet/probléma okozott bennem. NEM zárom ki a fájdalmat, csalódottságot, haragot, amennyiben ott van. Szembenézek vele, megélem és levonom a tanulságot. És megerősödve lépek tovább.

Röviden: az EQ-nk fejlődése folyamatos, de tennünk kell azért, hogy jobbak legyünk benne. És ehhez a legjobb megoldás, ha kihasználjuk – az egyébként számtalanul adódó – lehetőségeket a gyakorlásra.
Segít:

– az EQ a családban workshop,
– az Érzelmi intelligencia gyakorlatok
– az Érzelmi iránytű tréning

És a Heti Hasznos Tippek.

0