Igazából nem tudtam, mit várjak a játéktól. A leírása alapján nem tűnt túl bonyolultnak, amire igazán kíváncsi voltam, az az, hogy a gyerekek hogyan oldják meg a “közösen haladunk” kérdését, mennyire esik nehezükre maguk elé engedni a másikat, átadni a saját lépéseiket, ha úgy kívánja a csapat érdeke.

Lássuk, mi történt.

A játék célja, hogy három kis állatot – egy madarat, egy mókust és egy egeret (aki mást néz ki belőlük, annak azokat :)) kell eljuttatnunk a biztonságos búvóhelyre. E három állatka képezi a csapatunkat, akikre feni a fogát Max, a macska.

A játékot néhány lépésnyi előnyből kezdi a csapatunk, – amit Max egyébként félelmetes tempóban tud ledolgozni – és két kockával dobunk. A fekete szín Maxnak, a zöld a csapatunknak jelent előbbre jutást. Mivel a macsek igen gyorsan utolér bennünket, így kapunk egy-egy rövidebb utat, sőt a macskát is vissza lehet csalogatni a kiindulóponthoz néhány finomsággal.

Ám, ha ezek elfogytak, már csak reménykedhetünk, hogy a fa alatt nem kap el bennünket Max…

Élmény volt figyelni az együttműködés kialakulását, ahogy átadták egymásnak is a lehetőséget, átgondolták, mire lenne most szükség, mi az, ami az egész csapat érdekét szolgálja. Nem állítom, hogy az első pillanattól ráéreztek, éppen ezért volt érdekes látni a folyamatot.

Maxtól nem könnyű elmenekülni, szívós állat, hiába küldtük vissza minden lehetséges alkalommal, gyorsan a nyomunkban volt megint.

Ha ti is szeretnétek vele játszani, itt tudjátok megvásárolni.

MaxMacska01

 

 

0