Elhatároztuk, hogy minden hétvégén megpróbálunk kicsit kimozdulni az otthoni, illetve otthon közeli környezetből és elmegyünk felfedezni más érdekes helyeket is. Az egyik kiszemelt célpontunk a Holdvilág-árok lett. Kb. 30 éve jártam ott utoljára, így indulás előtt az emlékeim igen homályosak voltak. Arra viszont emlékeztem, hogy gyerekként szerettem ott túrázni. Milyen érdekes, hogy konkrét tények kevésbé maradnak meg, mint az érzések. Egyszóval felkerült a listára, ahonnan elsőnek választottuk ki egy szombat délelőtti programként. Megterveztük, aztán útra keltünk Pomáz irányába, pontosabban a Csikóváralja turistaház parkolójába.

Az első az első kereszteződést még könnyen megtaláltuk, csak azért, hogy a kb. 50 méterre utána következőt már eltévesszük. Nagyon jól elbújtak a piros jelzések, rajtunk azonban nem fogtak ki.

Még az út elején voltunk és nagy volt a lelkesedés. A gyerekek feladata volt a csapat vezetése, azaz nekik kellett megkeresniük a jelzéseket. A sima piros jelzés követését le kellett cserélnünk egy idő után a piros keresztre, de ezt is sikeresen teljesítettük.

Amikor beérkeztünk a völgybe onnantól vált igazán izgalmassá a túra. A gyerekek nagyon élvezték a kihívásokat, ahogy a nagyobb kövek között kellett megtalálni a járható útvonalat. Észrevétlenül fogyasztottuk a távolságot és merítettük az energiakészleteket is.

holdvilag_01

Még viszonylag az elején jártunk a Holdvilág-árokban, amikor megérkeztünk a Domini-forráshoz. Igazán frissítő volt a hűs vize. Zezus azonnal duzzasztó gát építésébe kezdett, amihez segítő kezet kellett nyújtanom. Igen ám, de olyan hideg volt a víz, hogy pár percenként szünetet kellett tartani, hogy felmelegedjen kezünk. Szerencsénkre egy ideig egyedül voltunk, akkor indultunk csak tovább, amikor egy újabb túrázó csoport utolért minket. Átadtuk a forrást a felduzzasztott vízzel, hogy ők is enyhíthessék szomjukat, mi pedig tovább indultunk. A nagy vaslétra felé (Meteor-létra). Csúcs-szuper-izgalmas volt felmászni rajta.

holdvilag_02

Közel a felső ponthoz találtunk egy pihenő helyet, ahol végre ettünk is kicsit, hogy feltöltsük kissé kimerült energiakészleteinket. Meg egy kicsit játszottunk is 🙂

holdvilag_03

Amikor újra utolértek a minket követő csoportok, felkerekedtünk, hogy megtegyük az utunk utolsó részét. Ez már kevésbé volt izgalmas, viszont továbbra is eléggé megerőltető terepen vezetett át. A parkoló előtt pár száz méterrel még találtunk egy pihenőt, ahol vettünk még egy lendületet a túra befejezéséhez.

A teljes kör a térképen így nézett ki:

holdvilag_05

Bár a végére tényleg jól kifáradtunk a gyerekek már másnap újra ismételni szerették volna az útvonalat. Azóta bármikor felmerül, hogy túrázzunk az első kérdés felvillanyozódva tőlük az, hogy:

“A Holdvilág-árokba megyünk, ugye?”

Kipróbáltuk és mindenkinek ajánljuk a túrát (esőzés után elvileg nem igazán járható az útvonal). Nagyon apró gyerekekkel a szülőknek kihívás lehet. 🙂

 

0