Bevallom, nem vagyok a mese nagy kedvelője, szívesen átírnám a szövegkönyvet néhány szituációban, ha már minden alkalommal kiemelem a gyerekek aktív bevonását a helyzetek megoldásába.

Üzenet, mai – jövendőbeli? – herceg-kisasszonyoknak:

disneyland-1180954_12801. Szófogadás helyett

A mese egyik verziója szerint – amiből szerencsére kihagyták a lábcsonkítós részeket – édesanyja a halála előtt mindössze arra biztatja Hamupipőkét, hogy legyen jó és jámbor és akkor majd jóra fordul a sorsa. (Igen, itt próbáltam nem hangosan felszisszenni.)

Persze, mindig sokkal egyszerűbb, ha a gyerekeink csak azt követik, amit mondunk nekik, és nem kergetik a saját álmaikat és elképzeléseiket. De vajon tényleg azt akarjuk, hogy a gyerekeink legyenek “mindig jók és jámborak”? Ha hagyják, hogy mások döntsenek helyettük, mások határozzák meg, elég jók-e valamihez vagy sem?

Ha Hamupipőke olyan jó és jámbor lett volna, csak tűri a megaláztatásokat és nem áll ki magáért. Nem is gondol rá, hogy valóban elmenjen a bálba, és megmarad az álmodozás szintjén. Lenne-e akkor cipő, amit elveszítve megtalálja a herceg?

2. Tégy az álmodért

Hamupipőke nem csak vágyott a bálba, hanem a tiltás és minden lebeszélés, lenézés ellenére megtett minden tőle telhetőt, hogy meg is valósítsa. (Rendben, volt egy kis extra segítsége, akár a tündérkeresztanya, akár a mogyorófa madara verzióban, de ők csak abban segítették, hogy eljusson a bálba, a többi már rajta múlt.)

Küzdött az álmáért, minden alkalommal kiválogatta a borsót, lencsét, kölest, és amikor ez nem hozott eredményt, más útra terelte az eseményeket.

Nem ezt szeretnénk mindannyian? Hogy a gyerekeinknek legyenek álmai és harcoljanak meg értük, és – legalább a mi szemünk általlátott – babérkoszorúval a fejükön érjék is el azokat?

3. Bízz magadban

Ha Hamupipőke hallgatott volna azokra a gúnyolódásokra, amelyeket minden nap hallott a mostoháitól, nem hitte volna el, hogy képes megjelenni a bálban, és akár csak magára is vonhatja a királyfi figyelmét. Ő mégis nekiindult, mert ott akart lenni, és bízott önmagában.

Összefoglalva: Hamupipőke nem a jóságának és jámborságának köszönheti, hogy jóra fordult a sorsa. Hanem – a királyfi állhatatossága mellett, aki mindenáron meg akarta őt találni – annak is, hogy mert hinni abban, amit el akart érni, és nem csak várta, hogy csoda történjen, hanem aktívan be is segített a sorsnak.

Ezért is kérem mindig minden előadáson, workshopon, tanfolyamon a szülőket: vonjátok be a gyerekeket, legyenek aktív szereplői az életüknek, ne csak passzívan tologatott sakkfigurák a táblán.

Bevallom, sokkal jobban szeretem a Hamupipőke mese egy remek változatát, amelyben Pipő nem elégszik meg azzal, hogy a herceg felesége legyen, és bőven példát mutat proaktivitásból. De ez már egy másik történet lesz. 🙂

0