Pár nappal ezelőtt volt egy véleménykülönbségünk Erikával a szárítógép használatával kapcsolatban. A beszélgetés nem tartott tovább pár percnél. Ezalatt a pár perc alatt valószínűleg érzelmileg kicsit hevesebben kommunikáltunk mint általában, és ennek tanúi voltak a gyerekek is. Az első 30 másodperc után nem bírták és Zétény felszólított minket:

– Ne veszekedjetek már! Nem szeretem, amikor veszekedtek.

Mindketten meglepődtünk. Szerencsére működött a jól begyakorolt válasz reakció:

– Úgy látom, megijedtél, hogy veszekedünk, mert kicsit hevesebben beszélgettünk. – kezdtem az érzések elfogadásával.

– Azt mindenképpen tudnod kell, hogy mi nagyon szeretjük egymást apával, még akkor is, ha vannak dolgok, amikben nem értünk egyet. – folytatta Erika.

– Akkor ne beszéljetek hangosan. Tudjátok, hogy nem szeretem, ha hangosan beszéltek. – válaszolt Zétény megnyugodva és ezzel lezártnak tekintette a dolgot.

A gyerekek érthető módon egyik legalapvetőbb kívánsága, hogy szüleik ne veszekedjenek egymással. A konfliktusok – főleg, ha hosszabb ideje állnak fent – negatívan hatnak a gyerekek jelenlegi érzelmi állapotára, és jövőbeli mentális egészségére. A lényeg itt a szülők közötti konfliktus jelenléte és nem az, hogy egyébként a szülők együtt élnek-e vagy sem.

Ugyanakkor az is teljesen természetes és elfogadható, sőt talán szükségszerű is, hogy egy kapcsolatban legyenek véleménykülönbségek, eltérő ötletek, értékek és fontossági sorrendek. Egy kapcsolat sikere nagyban függ attól, hogy milyen kommunikációs módszerekkel tudják a résztvevők ezeket a nézetkülönbségeket megosztani egymással, és azután milyen konfliktuskezelési stratégiát alkalmaznak ezen különbségek feloldásához.

Amennyiben ezek a készségek, illetve képességek (kommunikáció és konfliktuskezelés) hiányoznak, vagy nem megfelelőek, akkor nagy az esély arra, hogy a különbségek hosszú távon fennmaradnak és hosszú távú, egyre nagyobb konfliktust okoznak.

Ez a növekvő, megoldatlan konfliktus az, ami a leginkább képes akadályozni a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlődését. Extrém esetben ezek a negatív érzelmi hatások fizikai tünetekben is megnyilvánulhatnak.

Ezeknek a hosszú távon fennálló, megoldatlan nézeteltérések megjelenési formája is széles skálán mozoghat. Kezdve az állandó és rosszindulatú szarkazmustól, a kiabálásos veszekedésen át, a fizikai erőszakig.

Szülők közötti konfliktusok hatásai a gyerekekre:

  • Bizonytalanság

Az állandó veszekedés légkörében a gyerekek könnyen érezhetik magukat árvának egy háborús zónában. Nincs biztos pont, nincs kire támaszkodni, kitől segítséget kérni. Állandó aggodalomban, félelemben élnek. Féltik szüleiket, vagy akár saját magukat is.

  • A lehetetlen döntés

A gyerekek félhetnek attól is, hogy dönteniük kell egyik vagy másik szülő mellett. Alapvetően a gyerekek szeretnének mindkét szülőnek megfelelni, mindkét szülő szeretetét kivívni. Komoly stresszt okozhat, ha arra kényszerülnek, hogy állást foglaljanak egyik vagy másik szülő oldalán.

  • Bűntudat

Sokszor előfordul, hogy a gyerekek úgy érzik, ők a konfliktusok okozói. Miattuk veszekednek a szülők. Ez fokozottan igaz, ha a szülők nézeteltérései a gyerekekhez köthetők, mint például az iskola, vagy a nevelési módszerek. A bűntudat az egyik legrombolóbb érzés.

  • Példamutatás

A folyamatos megoldatlan konfliktusokból a gyerekek azt tanulhatják meg könnyedén, hogy ez így rendben van. Nem látják szüleiktől, hogy miként érdemes a nézetkülönbségeket nyíltan kommunikálni (megosztani és nyitottan meghallgatni a másik oldalt is) és aztán ezeket hogyan lehet feloldani konfliktuskezelési stratégiák használatával.

  • A szülői szerep

Amikor egy szülőpár a saját konfliktusaikkal van elfoglalva, akkor időt, energiát, lelkierőt és türelmet vesznek el gyermekeiktől. Sokkal kevésbé képesek szülői feladataikat ellátni, mint az a szülőpár, akik energiáikat nem a konfliktusok emésztik fel.

Szeretnél megismerni néhány remek módszert a konfliktusok kezelésre?

 

 

0