Felelős vagy azért, akit megszelídítettél… de a döntéseidért még sokkal inkább!

Akinek fia van, pontosan tudja, hogy néha nem elég nagy a lakás vagy a ház. Hogy mindig vannak szétszerelt, javításra váró alkatrészek. Éppen építés vagy bontás alatt álló részletek. (A szőnyegen és a padlón is.)

Akinek fia is van, tudja, hogy a fiúk és a lányok nem kezelhetők azonosan. A családi szabályoknak úgy kell felépülniük, hogy ne korlátozzák egyik nem képviselőit sem. És itt most nem az emancipációról van szó, sokkal inkább a fiainkról.

Az elmúlt évek során sok olyan családdal találkoztunk, ahol a régi minták a család felbomlásához járultak. A férfi, mint kőszikla, aki nem sír, nem enged utat az érzelmeinek, és főként nem beszél róluk. Ha gond van, nem kér segítséget, úgy véli az a gyengeség jele, majd megoldja ő maga. Vagy, ha sokáig nem törődik vele, talán a helyzet majd megszűnik magától.

A fiúk sem mindig kősziklák. Kősziklának lenni magányossá tesz. Megközelíthetetlenné.
(Ez a videó arról szól, hányféleképpen vannak nyomás alatt… mert ugyanazt várjuk el tőlük, mint a lányoktól.)

 

 

 

Mediátorokként gyakran láttuk, hogy a nők hajlamosabbak segítséget kérni és elfogadni. A férfiak számára adott régi minta szerint ez már nem fér bele a “kőszikla imidzs”-be.

Láttunk kapcsolatokat tönkremenni a kommunikáció, az együttműködési és konfliktuskezelési készség hiánya miatt.

„Nem beszéltünk róla. Nem tudtam, hogyan is mondhatnám el, hiszen magamnak sem sikerült igazán megfogalmaznom.”

Minden tanfolyamunkon, előadásunkon kiemeljük: figyeljünk a fiainkra, mert nem csak a lányok sérülékenyek, a fiúktól is elvárhatunk olyan viselkedést, amelyek hosszú távon sokkal inkább ártalmasak a számukra, mint elsírni magukat, ha elestek a biciklivel.

Hogyan segíthetünk, hogy megerősítsék a kapcsolati képességeiket?

1. Vegyük figyelembe az elvárásaikat és hallgassuk meg őket

Ne csak nekünk legyenek elvárásaink feléjük, és ahelyett, hogy minden alkalommal felhívnánk a figyelmét, hogy “rossz fiú”, vegyük észre azt is, amikor együttműködő, barátságos és szelíd. Hallgassuk meg őket, lehetőség szerint a fiúknak szóló előítéletes elvárások nélkül.

2. Hagyjuk, hogy kifejezzék az érzéseiket

Ahelyett, hogy a “katonadolog”-gal jönnénk, fogadjuk el, hogy csak mert fiúból van, a fájdalomreceptorai ugyanúgy működnek, az érzelmei ugyanúgy kavaroghatnak, és azzal, ha ennek kifejezését “nem fiús” viselkedésnek nyilvánítjuk, sok-sok belső harcot és fájdalmat teszünk a vállára. Ráadásul bezárkózásra ítéljük, amikor talán a legnagyobb szüksége lenne ránk. És mert ezt tanulja meg, elvonul majd más kapcsolataiban is.

3. Tanítsuk meg őket kommunikálni

A férfi nagyon jó hallgatóság, mondják. Lehet, hogy csak azért hallgatnak olyan jól, mert azon töprengenek közben, hogyan lehetne elmenekülni a helyzetből? Hogy ne kelljen nekik is megnyílniuk, vagy akár csak kezdeniük valamit azzal, amit hallottak, mert ez “nem férfias”.

Szóval inkább tanítsuk meg nekik, hogy nagyon jó dolog, ha meg tudnak hallgatni másokat. Ahogy az is, ha ők maguk mondják el azt, amit gondolnak, és nem kell gondolatolvasót játszanunk. Adjunk neveket az érzelmeknek, hámozzuk ki a gondolatokat, és hagyjuk, hogy önmaguk lehessenek, és szeressük őket úgy, ahogy vannak. Még akkor is, ha néha sírnak. 😉

Ha szeretnél gyakorlati javaslatokat, ötleteket a harmonikus mindennapokhoz, csatlakozz az olvasóink közé!

 

0