Elöljáróban: minden téma kapcsolható az érzelmi intelligenciához, ha jól figyelünk. 🙂

Évek óta hullámzó a kapcsolatom a kerttel.
eq és kertGyerekként imádtam a nagy kertünket, a málnabokrokat, a barackfát, a borsót, sőt, még a krumplibogarakon is mókás volt szörnyülködni.
Aztán elköltöztünk. Nagyobb ház, kisebb kert, és idővel mindenféle kerti tevékenység elmaradt. Ez lett az új szokás.

Mióta itt lakunk, évről évre hullámzó a kapcsolatom a kerttel. A nagypapám – aki idén ősszel már 91 lesz – 8 éve ültetett nálunk ribizlit és szedret, ezek kitartóan megmaradtak, én csak beszélgetek velük. Volt olyan év, amikor a paradicsomtól a padlizsánon és cukkinin át az uborkáig mindenféle palántát ültettem. És amikor már elkezdtem örülni a növekvő terméseknek, napok alatt tönkrement minden.

Azt hiszem az egy igen mély pontja volt a kertész-énemnek. A következő évben küzdöttem újra a paradicsommal, de már csak azzal. Kevéske termést hozott, a sikerélmény elmaradt.

Tavaly változott a helyzet. Az évekkel ezelőtt ültetett eperpalánták ellepték a kert egy részét, és – osztozva a hátsó gondozatlan telekről jövő, megszámlálhatatlan mennyiségű csigával – már falatozhattunk is az eperből. Ám az igazi aduász nem az eper lett, hanem a borsó. Az előkészülettől a növekedésén át a “szüret”-ig mindent lelkesen kísértek végig a gyerekek is. Idén pedig háromszor annyit vetettünk, mint tavaly, így napok óta minden reggel újabb halommal gyarapszik a készlet. Én pedig épp borsószedés közben jutottam érdekes megállapításra.

A kertészkedés is tanított nekem valamit az érzelmi intelligenciáról.

1. Nem azzal leszel erősebb, ha arra koncentrálsz, ami nem megy

Amíg a hibákat kerestem, mi miatt nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan terveztem, nem tudtam előrelépni. Inkább úgy éreztem, hogy feladom, talán mégsem nekem való. Bár ez a kis szünet is segített gondolkodni. Összegeztem a tapasztalatokat és megnéztem, hogy mi az, amire ez a kert nem alkalmas (vagy amire nem tud kiterjedni a kertész-lelkesedésem), és azt elengedtem.

2. Ha akarsz, találsz lehetőséget a továbblépésre

Az elmúlt 7 év alatt jól kiderült, hogy a kertünk paradicsomtermesztésre nem alkalmas  – így azok idén már hatalmas cserépben nőnek, bioföldben. A kontrollborsó csoport tagjai – mert nem lehet kísérletet, kutatást végezni nélkülük – a kertben feleakkorák, mint a cserépbe került társaik. A paradicsom eddigi helyére ültettem a borsót, és sokkal több örömünk származott ebből a döntésből. 🙂
Megkerestem mi az, ami jól működik, és megerősítettem.

3. Az akaraterő diadala?

Nem feltétlenül hiszem, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Azt azonban igen, hogy jól átgondolt döntéssel – amelyben ott vannak a jól sikerült és a rosszul sikerült helyzetekben megtapasztalt érzelmeink – mindig előbbre juthatunk.
Ahhoz, hogy sikeresnek érezzünk egy helyzetet és annak megoldását, szükséges, hogy magabiztosan nézzünk szembe vele. Ehhez pedig nem az ad segítséget, ha a kudarcainkat toljuk előtérbe, és próbáljuk őket (egyre kevesebb lendülettel) megoldani, sokkal inkább az, ha az erősségeinkre koncentrálva a lehető legjobbat igyekszünk kihozni abból, ami van.

0