Néhány napja Csipkerózsika meséjét olvastuk, a saját királylányommal.

Csipkerózsika újragondolvaA mese közben folyamatosan alakítottam magamban a történetet. Kérdéseket tettem fel – persze csak magamban.

Egy másik mese rajzolódott ki a fejemben.

Azon töprengtem, ha az átok elhangzását követően a váratlan helyzetekre adható három általános válaszreakcióból (küzdés, lefagyás, menekülés) nem a menekülést választják, vajon hogyan alakul a történet? Jött volna így is a herceg, szükség lett volna rá így is?
Nem feminista hozzáállásból, de ha az események másként indulnak, másként is követik egymást, nem? Persze, nem szükségszerűen, de előfordulhat, hogy más láncolat indul el. Ahogy az is, hogy mégis azonos lesz a végeredmény. Akkor mi értelme lenne változtatni?
Úgy gondolom, hogy Csipkerózsika – aki ebben az esetben gond nélkül maradhatna Aurora – megtudja, hogy mi az a rokka, és mi az, ami miatt veszélyt jelent rá, lehetősége lett volna felkészülni mindarra, ami vár rá.

Ha nem minden áron, és őt be nem avatva akarták volna védeni a szülei, talán úgy dönt, hogy nem teszi próbára a rokkát és az átok erejét. Az is lehet, hogy lázadó kamaszéveit élő királylányként csakazértis teszteli a szerencséjét.

DE ebben az esetben is tudja, hogy mire számíthat, és van lehetősége dönteni. Míg, ha úgy gondolják, hogy a feje felett hozott döntések inkább szolgálják a védelmét, mint a veszélyről szóló információk… hát épp attól nem tudja megóvni, amit szeretnének elkerülni.

Megkérdeztem a gyerekeimet, vajon mi történt volna, ha Aurora tudja, hogy mi az a rokka, és miért veszélyes rá?
Mindketten azt mondták, hogy akkor nem próbálta volna ki, mert tudja, hogy mi az, és miért kell elkerülnie.

Lehet, hogy idealisták vagyunk mi mind ebben a családban, ám ha így is van, megint tanultunk egymástól és egymásról valamit. 😉

0