(Leon Scott Baxter írása)

A szülők azt hiszik, hogy azok a leckék, amelyeket a gyerekek megtanulnak az iskolában, nekik szolgál majd előnyökkel, és legnagyobb részben ez így is van, de sok olyan lecke is van, amelyet a gyerekeinknek követniük kell, és mindenki számára egyszerűbb lesz az élet, akkor is, ha már felnőttek.
Itt van tehát egy 7 pontos lista azokról a leckékről, amelyeket minden szülőnek érdemes megerősítenie otthon, hogy az én életem is egyszerűbbé váljon.

összeadás1. Tanuld meg az összeadással kapcsolatos tényeket
Harmadikra, a gyerekek általában már remekül használják az összeadási képességüket (pl. 5+9, 8+7). Mi, tanárok ezt kiemelkedően fontos készségként tanítjuk nekik, így már nem kell használniuk az ujjaikat a felső tagozaton. A valóságban azt szeretnénk, hogy ha felnőnek, és az üzletben a kosarukban 17 dolog van, ne álljanak sorba a „12 vagy kevesebb termék” megjelölésű pénztárakhoz.

2. Olvasd el, és kövesd az utasításokat
A tanárok azt szeretnék, hogy a gyerekek olvassák el az útmutatókat a feladatokhoz, és miután elolvasták és megértették őket, kövessék is azokat. Igen, ez segít majd a felvételiknél és az álláspályázatoknál, de segít nekem is a helyi benzinkútnál. A benzinkútnál, ahová járok, nyilak jelzik az útvonalakat, merre mehetnek az autósok. Elkerülhetetlen, hogy azok a gyerekek, akik nem tanulják meg elolvasni, értelmezni és követni az útmutatásokat, a rossz irányba mennek, arra kárhoztatva engem, hogy még tovább várjak a sorban az ólommentesre.

3. Ne szaladj a folyosókon
A tanárok mindig kiabálnak a gyerekekkel, akik szaladgálnak a folyosókon, és a legtöbb gyerek először körbenéz, hogy van-e felnőtt a környéken, aztán szaladnak. Büntetés? „ Menj vissza és sétálj.”Elmondjuk, hogy nem szeretnénk, ha bárki megsérülne (Láttam egy srácot rohanni a folyosón, akit telibe talált egy nyíló ajtó). De ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akikre rá kell kiabálnunk, hogy lassítsanak azon az utcán, ahol a gyerekeink játszanak.

4. Figyelj
A tanárok útmutatást adnak. Megmutatjuk, hogyan vágják a papírt, hogyan töltsék ki a munkafüzet oldalait, hogyan építsenek tornyot a kockákból. És mégis mindig vannak gyerekek, akik megkérdezik, hogyan kell mindezt csinálni, és ha megkérdezem tőlük, miért nem tudják, a válaszuk ez: „nem figyeltem.” Belőlük lesznek azok a felnőttek, akik felnőve a megvásárolt holmikat csomagolják az üzletben. Mindig meg tudom mondani, kik azok a felnőttek, akik nem figyeltek az iskolában, amikor a sonka alatt megtalálom a laposra nyomott kenyeremet, vagy amikor a tojások fele összetört a görögdinnye alatt. Figyeljetek, emberek!

5. Tartsd rendben az asztalodat
Az a bajom a rendetlen asztalokkal, hogy a gyerekek nem találják meg a feladataikat rajtuk. A házi feladatukat magába szippantja a fekete lyuk, ami valaha asztal volt. Ez sok házi feladatot, elvesztegetett időt, és megismételt munkát jelent. De amikor ezek a gyerekek felnőnek, elkerülhetetlenül mögöttük állok majd sorban, a helyi bevásárlóközpontban, és ők nem találják majd a bankkártyájukat. Így hát kiborítják az összes aprót, ami a táskájukban van, és amivel egyszerre hullik ki néhány zsebkendő, rágó, és az a házi, amit nem találtak hetedikben.

6. Maradj a vonalak között
Olyan papírokat adunk a gyerekeknek, amelyek megfelelnek az életkoruknak. Az oviban talán négy vonal van egy lapon, hogy legyen elég helyük a betűiknek. Ahogy növekednek, a vonalak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azzal a reménnyel, hogy így elég helyük lesz egy-egy esszé megírásához. Tudod, milyenné válnak azok a gyerekek, akik soha nem lesznek mesterei a vonalak közötti írásnak? Olyanokká, akik frusztráltak lesznek a parkolóban a vonalak miatt, és két helyet foglalnak el.

7. Várd ki a sorod
Az iskola remek hely arra, hogy a gyerekek megtanulják az osztozást, és hogy megtanulják a „felváltva” értelmét. „Én megyek először, aztán te következel, utána megint én jövök…” Igaz? Hát, ha mindenki megtanulná ezt a leckét, nem lennének azok, akik sosem engednek maguk elé senkit a forgalomban. (Vagy akik csakazértis egy autóval előbb akarnak befurakodni, mint ahová beengednék őket.) Nos, valaha ők is gyerekek voltak, akik nagy valószínűséggel nem egyeztek bele, hogy a barátaikkal felváltva játszanak.

Szülőként lehetőség szerint támogasd meg a gyerekeid tanárait, ne is miattuk, hanem azokért a felnőttekért, akik majd a gyerekeiddel élnek, vagy találkoznak, ha felnőnek. És ha csak egyszer is találkoztál bármelyikkel a fenti listában felsoroltak közül, és bármelyiket is rettentő bosszantónak találtad, tudd, hogy nagy valószínűséggel az ő szüleik nem erősítették meg ezeket a leckéket. Ne légy egy ezek közül a szülők közül. És ha mégis az lennél, jössz nekem néhány egész tojással.

A cikk írója Leon Scott Baxter, tanár és a Secrets of Safety Net Parenting könyv szerzője, aki hozzájárult, hogy lefordítsam és közzétegyem ezt az írását.

0