Amikor a Születéstől felnőttkorig konferenciára eredményes kommunikáció témában kértek tőlem előadást, gyorsan összegeztem, mikor is tartjuk eredményesnek a kommunikációt szülő és gyerek, szülő és szülő, vagy akár pedagógus és diák között.

1. A kommunikáció alapja nem csak a logika

Akármennyire is szeretnénk, a gyerekeinket általában NEM a logikus, érvelésre épített magyarázatok motiválják. Sőt, elég nehezen tudjuk őket meggyőzni ezzel a módszerrel. Amikor feltettem ezt a kérdést a gondolkodkonferencián, hogy ki gondolja, hogy a gyerekek logikus érvekkel meggyőzhetők, nagyon kevés kéz emelkedett a levegőbe. Nem is csoda. A gyerekek sokkal inkább értékelik az empátiát – ahogyan mi magunk is, csak bennünket már sok-sok évvel ezelőtt megtanítottak rá, hogy ne várjuk el, és hallgassunk az ész szavára.
Ha úgy fogalmazzuk meg a mondandónkat, hogy az befogadhatóbb legyen a másik számára, már jó lábbal indulunk el a rajtvonalról.

2. Eljutunk-e a másik félhez?

A kommunikáció eredményességéhez elengedhetetlen, hogy az információ eljusson ahhoz, akinek szánjuk. Legyen az felnőtt vagy gyerek, ismerős vagy idegen. Meghallja-e a másik, amit mondunk?
Én például 6 évesen voltam hallásvizsgálaton, mert gyakran visszakérdeztem, ha mondtak nekem valamit “tessék?” Persze kiderült, hogy a hallásomnak kutya baja…

3. Ugyanazt értjük-e?

Tegyük fel, hogy már két sikeres lépésen túl vagyunk – jól fogalmaztunk, és a másik meg is hallotta, amit mondtunk. Itt az újabb buktató: vajon ő is azt érti-e amit én szándékoztam neki mondani?
Van egy remek gyakorlat, amit sok tréningen kipróbálunk – megnézzük egy-egy mondatot hányféleképpen lehet érteni. Mit gondolhatott vajon, aki mondta? Milyen hatást vált ez ki belőlem, akinek mondták?gondolkodo lany

Persze nem elhanyagolható, hogy ilyen esetekben a múltbeli tapasztalat és emlékek hajlítják valamerre az értelmezés valószínűségét. Ám kétségkívül nem mindegy, hogy mit értenek a felek azon, ami elhangzott. Voltam már néma – és döbbent – szemlélője olyan “párbeszédeknek” ahol mindenki csak a maga oldalára figyelt és reagált, a másik oldal válaszai kimaradtak a képből. Sejthető, hogy nem a legjobb úton haladtunk az eredményes kommunikáció felé.

4. Megteszi-e?

A kommunikáció az üzenet eljuttatásán kívül – főként szülő -gyerek vagy pedagógus-diák viszonylatban – gyakran ott teljesedik ki, hogy szeretnék, ha a másik, akinek szól az üzenetünk, ennek hatására meg is tesz valamit. Ez tehát a cél. Amit vagy elérünk e lépéseken végighaladva, vagy valahol letérünk az útról és jön az ismétlés, hangerő emelés, veszekedés…

5. Visszaigazolás

Akárhol is tartunk a fent felsorolt lépésekben, érdemes ellenőrizni, hogy együtt haladunk-e az úton. Hallotta-e amit mondtam, azt érti-e rajta, amit én, és érzékeli-e, hogy ezt követően várok tőle valamit? Kérdezzünk vissza – mondanom sem kell, hogy a hangsúlyunkat figyelembe véve – hogy biztosak lehessünk abban, hogy nem csak a levegőbe beszélünk.

0