Ha valaki egyszer azt mondja nekem, hogy csendben figyelem a gyerekeimet, amint – hajtépés, verekedés és kiabálás nélkül – kettesben megoldják a nézeteltérésüket, jót derülök rajta. Persze, alapvetően én magam is optimista vagyok, de voltak kétségeim.

Annak ellenére voltak, hogy jól tudom, hányféle konfliktuskezelési technikát és lehetőséget mutattunk már meg nekik az elmúlt évek során.

Vicces, – na jó, néha nem – de a fejlődés nem látszik azonnal. Úgy tűnik, hogy amit mondunk, nem több egy hajthatatlan papagáj ismétléseinél, a gyerekeinkről azonban, mint a középkor páncélos lovagjairól, visszapattannak az információink.

Ám a látszat néha csal, és meg kellett tapasztalnom, hogy az általunk mutatott példa, az elhangzott lehetőségek nem csak utat találtak a gyerekeinkhez, hanem be is építették őket.

Hogyan oldhatnak meg a gyerekeink egy-egy konfliktust?

A szakirodalomban más-más irányzatok sok különféle megoldási lehetőséget adnak, itt ötről lesz szó:

1. VERSENYZŐ MEGKÖZELÍTÉS

A cél itt a másik fél meggyőzése, hogy márpedig nekünk van igazunk. A másik oldal meghallgatása nem szerepel a fókuszban, alapvetően az “addig mondom, míg fel nem adja” írja le leginkább.

A gyerekeink előszeretettel alkalmazzák, ha nagyon szeretnének elérni nálunk valamit. (Azaz nagyjából minden nap.)

2. ELKERÜLÉS

LiusLangoloFulA cél, hogy kijussunk a biztonsági zónába. Nem vesszük fel a kesztyűt, úgy teszünk, mintha nem is hozzánk beszélnének. Kamaszok gyakran használják “néma lenézésük” megjelenítésére.

Más nézőpont szerint elkerülés esetén a cél a béke minden áron való megőrzése, a saját érdekeink háttérbe szorítása mellett. Egészségtelen, a belső feszültséget jelentősen emelő, gyakori alkalmazása robbanásközeli állapotot előidéző lehet.

3. KOMPROMISSZUM

Ezt tanultuk gyerekként, erre kell törekedni. Aztán persze kiderült, hogy az így létrejött megoldások alapvetően senkinek sem jók, mert senki nem elégedett pusztán azzal, hogy a másik fél is lemondott valamiről…

Testvérek közötti húzd meg-ereszd meg jellegű viták gyakori társai, leggyakrabban egymásra szórt barátságtalan jelzők vég nélküli osztogatásába torkollik.

4. ALKALMAZKODÁS

OK. Vannak konfliktusok. Másoknál is vannak, természetes, hogy nálunk is. Ezt el kell fogadni. Majd lesz jobb, mások is túlélték.

Sokkal inkább beletörődés, mint valóban alkalmazkodás. A legfőbb hiányossága, hogy nem próbál megoldást keresni, készséget tanítani sem a gyereknek, sem a szülőnek. Így aztán marad a túlélés, mint rövid távú cél. Ám a holnap mindig jobban hasonlít egy csatatérhez, mint a béke szigetéhez…

5. EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az alfa és omega. Nevezhetnénk konszenzusnak is, amikor bár lehet eltérő megközelítésünk, egy közös cél érdekében hajlandóak vagyunk tevékenyen is részt venni abban, hogy kialakuljon egyfajta közös álláspont.

Megvalósítható családi kupaktanács során, illetve a mindennapokban is, támogató szülői hozzáállással. Sok-sok cikkünk szól már róla, ha olvasnál még a témában, itt folytathatod:

Mielőtt nemet mondanál

Veled már ellenkezni sem lehet

Este jó, este jó, de néha nehéz

Az empátia tanulása

Sőt, áprilisban egy konferenciát is szerveztünk az együttműködésről, ennek a videóanyaga is elérhető. Erről ITT találsz bővebb információt.

Ha szeretnél hetente hasznos információkat kapni az együttműködésre és empátiára építő módszerekről, csatlakozz a Heti Hasznos Tipp-ek olvasói közé!

 

0