Az elmúlt néhány napban volt lehetőségem megfigyelni a gyerekeim “megküzdési stratégiáit”, azt, hogyan kezelik, ha olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amelyek erős érzelmeket keltenek bennük.

  1. A kisfiam jellemzően a verbális megoldások felé húz, és remekül le tudja írni, milyen érzések kavarognak benne, amikor egy-egy nehéz, vagy számára kényelmetlen helyzetbe kerül. Nem hagyja magát eltéríteni a kétségkívül jó szándékú, ám nem tökéletes javaslatainktól, és pontosan meg tudja határozni az érzelmeit, és azt is tudja, mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát.
    Persze, nem ma kezdtünk beszélgetni az érzelmekről, és az Érzelmi intelligencia füzet is a napjaink része.
  2. A kislányomé a második és harmadik pont. E második alatt általában ez történik: Egy ilyen helyzetben, amikor láthatólag ő maga is küzd, és nem tudja hogyan jusson dűlőre önmagával – közben elképzelhető, hogy szándékosan bánt vagy gúnyol másokat – előveszi a kártyáinkat, amelyek segítségére vannak, hogy megtalálja, mit is érez most éppen. (Az Érzelmi kártyákról bővebb információ itt!)
  3. Van, amikor nem a kártyák felé fordul a figyelme, hanem a ceruzák és a papír felé. Érdekes módosítást tettünk, régebben arra koncentráltunk inkább, hogy kiadja magából az érzelmeit a rajzolással – és született néhány nagy fekete gombolyag az úton. Mostanában már inkább azt rajzolja le, mire lenne szüksége a megnyugváshoz, és mit szeretne inkább a dúlás-fúlás helyett. Született már nagy szív a haragos-kiabálós hozzáállása során, sőt néhány nappal ezelőtt lerajzolta magát az ágyban, amint mellette ülök és mesét olvasok neki. Először jól láthatóan legörbülő szájat rajzolt önmagának, majd kitörölte és nagy mosollyal helyettesítette azt.

Mindkét esetben néhány általunk javasolt megoldási javaslat után már ő maga kezdeményezi a dolgot, ő maga kéri a kártyáit vagy a krétát, amivel rajzolhat.

+1. Papírtépkedés – ez szintén a kisfiunknál válik be, a kislányunk egyáltalán nem volt erre vevő, sem most, sem korábban. Több csoporttól kaptam megerősítő visszajelzéseket, hogy a papírtépkedés remekül hat a gyerekekre – és a szülőkre -, amikor kiadhatják az esetenként romboló energiájukat, úgy, hogy közben mégsem sérül senki. Lehetnek “rosszak” és közben nem kell hallgatniuk a szüleik kiabálását. 🙂 Sőt, úgy rombolhatnak, hogy a szüleik hozzájárultak.

Minden gyerek különböző, és más-más utakat járnak be az érzelmeikkel való megküzdés során. Vannak lehetőségeink, mutassuk meg őket a gyerekeinknek, hogy ők maguk választhassák meg, melyiket szeretnék használni, ha szükség van rá.

Több információ az Érzelmi kártyákról ITT!

0