Módszerek és lehetőségek a tiltás és tagadás helyett a mindennapokban.

Tudtad, hogy egy átlagos napon kb. 400 alkalommal is elhangozhat a ‘NEM’ szó, szülő és gyermeke között? Amikor évekkel ezelőtt először foglalkoztunk részletesen ezzel a témával, nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam róla, aztán elkezdtem számolgatni, mi mindent nem lehet… hát, gond nélkül lehet belőle 400…

A NEM gyakori használata folyamatosan frusztrálja a gyerekeket, van, hogy egyszerűen kikapcsolják, és azt a szót már nem is hallják meg. Sőt, azoknak a gyerekeknek, akik folyton nem-et hallanak, szegényesebb a szókincse, mint azoknak, akinek a szülei igyekeznek lecsökkenteni a NEM használatát – és más információt adnak helyette.

Rajtunk aztán ne múljon az a szókincs!

Hogyan tudjuk minél gyakrabban helyettesíteni a NEM-et valami mással?
1. Igyekezzünk igent mondani NEM helyet, amikor nincs veszély vagy olyan konkrét és meghatározó szabály, ami ezáltal sérülne. Hogyan? Egy ebéd előtti „Anya, kérek sütit!” óhajra “NEM” és az egészséges táplálkozásról szóló körmondatok helyett elég lehet ennyi „Ebéd után kaphatsz.”
Vagy: a mikor biciklivel közlekedünk, ahelyett, hogy azt mondanánk, “ne maradj le” vagy “ne siess előre” fogalmazzunk így: “maradj a közelemben.”

A hétvégén egy biciklis és egy görkoris gyerekkel indultunk nagy sétára, a bicajossal megbeszéltük, hogy elkerülendő, hogy az autósok feleslegesen megálljanak és át akarják engedni őt az útkereszteződésnél, egy biciklihossznyi távolságra áll meg a járdaszegélytől. Ahelyett, hogy azt mondtam volna ” ne menjd közelebb”. Ráadásul lemérte, hogy a bicikli és a járda szélén a korlát milyen méretarányban állnak, és nagyon büszke volt az eredményre. 🙂
2. Mondjuk el, mi a baj azzal az adott cselekedettel. (Nem vele, ő nem lesz tőle rossz kislány vagy rossz kisfiú.) Ha meghúzná a cica farkát, mondhatjuk neki, hogy „fáj a cicának, és nem akar majd veled játszani, ha bántod!” Elképzelhető, hogy az egy-három éves korosztály még nem teljesen érti mindezt, ugyanakkor az érzések tolerálásával, illetve azzal, ha felfogja, hogy a cselekedetei hatással vannak másokra, fontos lépéseket teszünk mindketten.

Vagy: a fenti biciklis példa: az autósok megállnak, mert át akarnak engedni, pedig Te azt várod, hogy utolérjünk. Ők is bosszankodnak, te is zavarban érzed magad. Így mindenkinek jobb, ha látják, hogy nem átkelésre vársz.
3. Egyik kedvencem, a választási lehetőség. Kisebb gyerekeknél épp elegendő a 2 variáció, több már zavaró lehet. (Később, ahogy nőnek, van, hogy már ők hozzák a harmadik variációt.) Pl. ha  a lakásban akarja dobálni a labdát, mondhatjuk, hogy „bent gurítjuk a labdát, kint lehet dobálni, melyiket szeretnéd? Te döntesz!” Nagyon jó hatással van rájuk, ha aktív szereplőivé válnak saját kis életüknek, és nem felettük hozzák meg a döntéseket. Arra azonban figyeljünk, hogy koruknak, érettségüknek megfelelő lehetőségeket kapjanak. Van, hogy a nagyobbakra sem merünk választásokat bízni, holott a lehetőségek nálunk vannak, a kereteket mi adjuk, ők “csak” döntenek.
4. Fogadjuk el az érzéseit. Ha daruval sem lehet elvontatni a mászókáról,  ismerjük el pl. hogy nagyon nehéz lehet számára elszakadni onnan, amikor ilyen jól érzi magát. Ha közben még a kezét is megfogjuk, vagy megöleljük, talán máris segítettünk.

Vagy. Egy láthatólag morcosan hazaérkező gyerek esetében sem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha mindenáron el akarjuk meséltetni vele, mi történt, majd logikus érveket sorolunk, vagy győzködjük, hogy másként kellett volna. Az “ez vacak lehetett” sokkal többet segít, hogy őszintén el tudja mondani, mert bizalmat épít.

boy-948187_1920
5. „Ajánlj fel másik cselekvést, és mutasd meg”. Van, hogy a szemünk fénye pl. pusztán azért üti meg a kisebb testvérét, mert nem tudja, hogyan másként közelíthetne felé. Mutassuk meg neki, hogy „öleljük meg” vagy „adjunk puszit”, hogy láthassa, van más lehetőség is, mint a lökdösődés, vagy az ütögetés.

Vagy. Néha bosszantják egymást a testvérek, és pusztán azért, mert valami miatt feszültek és a tesó ott van, mint jó lehetőség a gőz kieresztésére. Ráadásul még valódi indok sem kell, a tesón bármikor találunk valamit, ami miatt lehet bosszantani. Ilyenkor jöhet ez a megoldás: jegyezzük meg, hogy másként is lehet, sőt mutassunk, mondjunk példát. A tesó helyett adja ki a mérgét egy plüssjátékon, vagy tartson kiselőadást a fürdőszobai tükörnek. Ezt én be is szoktam mutatni, működik. 🙂
6. Ha megcsillogtatnánk a humorunkat, jól jöhet a „mutasd meg és mondd” módszer is. Folyton kalimpáló lábak ellen egyszerűen rámutatunk, vagy megfogjuk a „bűnöst” és azt kérjük „mondd a lábadnak, hogy állj!” Vagy „halkabban, láb!” Kicsit átfogalmazva nagyobbaknál is remekül beválik. “Beszélj a lábad fejével!” 🙂
7. Ha valami olyat néz ki magának, és vesz birtokba, amit valami oknál fogva nem tehet meg, (pl. megkaparintja az ollót) ahelyett, hogy kikapnánk a kezéből, akár meg is vizsgálhatjuk kicsit – anya vagy apa kezében – majd nyugodt hangnemben közöljük vele, hogy az nem neki való, és köszönjünk el az ollótól, „gyere, keressünk neked valami mást”.
8. Ha valami olyat tesz, ami helytelen vagy veszélyes rá nézve, a NEM helyett mondhatjuk ha önkéntes szemétszedőt játszik pl., hogy „Koszos, beteg lehetsz tőle!” Vagy ha rendkívüli módon tetszik neki, hogy két játékot hangosan összeütöget, felhívhatjuk rá a figyelmét, hogy „Tönkremegy, ha így játszol vele.”
Ezt is jól át lehet alakítani a nagyobbak számára is érthető üzenetté, a lényeg, hogy szarkazmus helyett valóban az információra helyezzük a hangsúlyt.
puppy-1189067_19209. Ha olyan kéréssel keres meg bennünket, amelyet teljesítenénk is, meg nem is, hagyjunk időt magunknak, kérjük meg, hogy hadd gondolkodjunk el ezen egy kicsit. Esetleg tűzhetünk ki valamilyen köztes célt, amely teljesülése esetén újra megbeszélhetjük a kérdést. Tipikusan ilyen lehet az az eset, ha gyermekünk háziállatot szeretne.
10. Ha mondasz valamit, tartsd hozzá magad! Üres fenyegetőzések helyett cselekedj. Figyelnünk kell, mert néha szándékainkkal ellentétben a ” ha elég sokáig mondom, végül rám hagyják” gyermeki szemlélet kiszolgálóivá válunk. Ezt leginkább a még nagyobb kitartással lehet megelőzni. Játszmák helyett – amelyek később ismét megnehezítik a dolgunkat – inkább használjuk a fentiek kombinációját, fogadjuk el, hogy neki az a dolog fontos, és kínáljunk fel helyette más lehetséges megoldásokat, győzködés nélkül.
11. Közös megoldásként rajzolhatunk/írhatunk valamit együtt – pl egy bizonyos helyzetben mi a családi szabály (ami mindenkire vonatkozik). Ha ezeket a szabályokat, határokat eszébe juttatnánk, akkor segíthet, ha a közösen készített rajzra mutatunk, „emlékszel?”
A NEM használatát érdemes azokra a helyzetekre korlátozni és használni, amikor valóban fontos és jelentése van. Ha veszélyes egy helyzet – akár rá, akár másra nézve – vagy ha kereteket határozunk meg a család számára, (ilyen az, amikor rászólunk a gyerekünkre, aki megüt bennünket vagy a testvérét és közöljük vele, hogy ezt NEM szabad) természetesen használnunk kell.

Gondoljuk végig, mielőtt szinte mindent megtiltunk.

Most kérdezheted, hogy ugyan kinek van erre ideje, energiája, mikor a gyerekem a hetvenkettedik pocsolyát sem tudja kikerülni a játszótérre tartva, pedig minden alkalommal mondom neki, hogy kerülje ki???

Vagy ha már nagyobb, akkor százhétszer elmondod neki, hogy pakolja a ruháit a szennyesbe, és mégsem történik semmi…

Ideje rádöbbenni: ami nem működik egyszer kétszer, háromszor – csak mondom, mondom és mondom – az nem fog működni tizenötödszörre sem. (Hetvenkettedikre és százhetedikre sem, a pocsolyák és szennyestartók a tanúink.)

Nekünk, szülőknek kell változtatnunk, hogy ők is változtassanak.

Két nagyon fontos teendőd van.

Az első, hogy hiteles legyél, így például nem kell mosolyognod, ha belül majd’ felrobbansz. A gyerekek érzik, ha valamit „el akarsz adni nekik” és nem valószínű, hogy ilyenkor megkönnyítik a dolgodat.
A második, hogy elfogadd, ha első alkalommal nem érsz el azonnal sikert. Komoly munka áll előtted. Azt azonban nagy magabiztossággal állíthatom, hogy ha az első alkalommal még NEM is változik a gyerkőcöd hozzáállása, a kobakban odabent elkezdődik valami. A folytatáshoz viszont az kell, hogy maradj a kiválasztott úton, és légy kitartó.

Ha pedig azt gondolod, hogy hiába mondod ezt egy pl. két év alatti gyermeknek, aki még nem beszél, ellent kell mondjak. A kisfiam négy évesen így fordult az akkor 2 éves húgához, aki egy ingatag székre akart felülni: ‘Vigyázz, ez veszélyes, felborul!’ és nem ‘NEM szabad, NE csináld!’

A kommunikáció kulcsfontosságú. Gyakoroljuk 🙂

Ha  szívesen olvasnál még hasznos infókat, várunk a Heti Hasznos Tipp-ek olvasói közé!

0